2010. január 4., hétfő

Színek és fények

Ma délután, mikor haza indultam, pontosan ilyen színekkel ment le a nap. Erről azonnal a mai reggel jutott eszembe, mikor olyan színek és fények voltak, hogy nagyon sajnáltam, hogy meghagytam a fotózás gyönyörűségeit a nővéremnek és egész családjának. Ők mind képzett fényképészek, vagyis nem konkurálok. A tegnapi hó nagyrészt érintetlen volt. Mivel nedvesen kezdett esni, megmaradt a fákon és a növényeken. Az előző napi esők után sok állóvíz keletkezett, ami a hóesés és a fagy hatására opálossá fagyott. Napkelte előtt leszállt a köd, épp csak a földfelszínre. A föntről jövő fények mindent derítettek. Kelt fel a nap. Tompa rózsaszín-barackszín fény támadt, ami a fák és az épületek árnyékát úgy vetítette ki, mint ahogy máskor a fény vetül elő a felhők mögül, fénypászmákban. A kéményekből füstoszlopok bújtak elő sárga-arany gomolygással. A fönt, a lent, a fény, az árnyék, a súlyos, a súlytalan mind értelmezhetetlenné vált. Varázslatos világ vett körül...
Néhány napja álmodtam. Olyan volt, mintha esküvőn, vagy valami nagyszabású rendezvényen lettem volna. Nem akartam, hogy rajta legyek a fotókon, valahogy sosem szerettem, ha fotóznak. Próbáltam elvegyülni, bújkáltam. Aztán egyszerre szembetaláltam magam a fotóssal. Higgadtan rámnézett, megmondta a nevét, és azt mondta: "Majd, ha már nem akarod újrafutni a köröket, AZ LESZ A FORDULÓPONT ! Akkor majd keress meg!"