2012. december 31., hétfő

2012. december 29., szombat

Átgondolásra ajánlott


Addig is, amíg lesz időm bejegyzést írni, kiteszek egy kis olvasni- és tűnődnivalót:

2012. december 24., hétfő

Az a csillag

 http://www.antaraatma.com/merkaba.html
 
Amikor megjelent az égen a betlehemi csillag, és valahol aztán megszületett egy Gyermek, még csak nagyon kevesen tudták, hogy ez volt az a pont az emberiség életében, amikor elkezdődött egy hatalmas változás. A hivatalnokok lajstromoztak, a kereskedők kereskedtek, a pénzváltók pénzt váltottak, a pásztorok terelték a nyájat, mindenki tette a dolgát úgy, mint eddig. De akkor is voltak néhányan, akik értettek a jelekből. Tudták, hogy a Gyermek kapcsolat az éggel, a szellemi világgal, újrakapcsolódás, mert az ember már elfelejtette honnan jött. Belefeledkezett a játékba, amit földi életnek neveznek, saját játékszabályokat alkotott, elfeledkezve a rendről, a teremtés rendjéről. A rendről, amit a szeretet alkot, és harmóniát teremt.
A Gyermek által hozott változás szinte láthatatlanul öltött formát: az emberek lassan máshogy kezdték látni a világot. A másféle világlátás egyre terjedt, és még kétezer év után is hat az emberekre. Sajnos a tanítás eltorzult. Érdekek fűződtek a torzításhoz, de ha megértették volna a tanítást az emberek, a torzítások nem nyerhettek volna teret.
 Még most is, a legsötétebb, legsűrűbb időkben is emlékezik az ember. Emlékszik a szeretet honára, ahonnan jött, sajgón érzi a hiányát. Még mindig felvillan benne minden "első gondolatban" az onnan hozott rend emléke, ami megmutatja, hogy lenne "jó" neki és a mindenségnek, amelybe be vagyunk ágyazva.
A világunk újra esélyt kapott. Sokan érzik a lelkükben, de kevesen tudják. Ha érzik, az jó, mert a most induló világban nem az elme, hanem a szív lesz az irányadó. A változás megkezdődött, a szellemi kapcsolat kiépült, és folyamatosan fennáll! A téli napforduló újra meghozta a fény megszületésének ajándékát. Örömünnep, valóban, még ha nehéz is elhinni, még ha alig-alig érzékelhető is! Ahogy telik az idő. lassan minden átalakul. Csak rajtunk múlik, megértettük-e a tanítást?

Zene a karácsonyi készülődéshez




Most találtam rá erre a kórusra, megosztom veletek.A sort lehet folytatni, a YouTube-on!

2012. december 22., szombat

Karácsonyra


Kívánom, hogy mindenkinek jusson meleg szoba, étel, megbocsájtó, elfogadó, feltétel nélküli szeretet, türelem, idő arra, hogy egymásra figyeljünk!
Ezúton is kívánok minden lélektársamnak, olvasómnak meghitt, békés, áldott Karácsonyt!


2012. december 21., péntek

2012. december 20., csütörtök

Égnéző

 
Ma így kelt a nap.
Aztán kora délután kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy melléknapok vannak, ami azt jelenti, hogy a nap két oldalán intenzív, irizáló fények jelennek meg. Nosza, neki álltam levadászni a telefonommal, de a sok próbálkozásból sem lett egy igazán jó kép. Időközben az egyik oldalon el is tűnt a melléknap.
 
 
Mindeközben az ég másik fertályán ez látszott:
 
 

Ahogy egyre alacsonyabban járt a nap, még egyszer kimentem körülnézni.



Kíváncsi vagyok, holnap vajon milyen fények lesznek?

 

2012. december 19., szerda

21.-e ajándéka


Ez a doboz a Kisherceg bárányának a doboza. Valahogy ilyennek képzelem azt az ajándékot, vagy lehetőséget, amit a mostanság gyakran hangoztatott december 21. hoz el. Mindenki olyannak gondolja, amilyennek akarja, és mindenki annyit tapasztal majd meg belőle, amennyire megérett.
A 3x12 dátuma látszólag jött és ment, mit sem változtatva a világon. Bevallom, én is nagyobb durranásra számítottam, de a történések még mindig kevésbé látványosak voltak. Keresztlányom aznap az osztrák utakat róva csodás naposzlopról számolt be, amit az alábbi linken meg lehet nézni:
Az érzékenyebbeket megérintette, csodás megéléseik voltak, de a felszín alatt mindenkiben, vagy jobban mondva mélyen bennünk megindultak a lelki átalakulás folyamatai, testi szinten pedig szerintem szinte mindenki megérzi a nagyon erős energiák folyamatos beáradását, ami krónikus fáradtság érzetet, fejfájást, álmatlanságot, csontok-ízületek fájdalmait, szédüléseket, tisztulási panaszokat /hányinger, hányás, hasmenés/, szem bevérzést, szívritmus zavarokat, szívtáji fájdalmakat és hasonló tüneteket okoz. Álmaink élénkek, kaotikusak lehetnek. Én személy szerint a már ébredéskor jelen lévő fejfájásról, a hirtelen jövő erős megszédülésről és a tegnap beállt kereszttáji fájdalomról és hátmerevségről tudok beszámolni. Mellette nem elhanyagolhatóak a pozitív tapasztalatok sem: könnyűség érzet, derű, nyugalom, segítőkészség erősödése, egymásra figyelés, empátia, vágy a jobb, békésebb élhetőbb, boldogabb világra. Tetteinkre, gondolatainkra szándékainkra sokkal gyorsabban jön a visszacsatolás. Hamarabb érezhetjük tetteink következményeit, szándékainkkal bevonjuk a megvalósulást. Élesednek a megérzéseink, ráérzéseink.
Nem mindenki egyformán reagál ezekre az energiákra, ami nem jelenti azt, hogy ő nem részesül belőle. Biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos távolságról visszanézve majd úgy emlékezünk ezekre az időkre, hogy kivételes és sorsfordító évek voltak. Amit létrehozunk, most teremtjük mi mindnyájan. Az emberiség közös tudatmezeje adja meg azt a mintát, ami alapján megformálódik a jövőnk. Sokan, sokféle segítséget próbáltak és próbálnak nyújtani az emberiségnek a változással kapcsolatosan. Nász János évek óta gyűjti és rendszerezi ezeket az infókat. Akit érdekel ebben a bejegyzésben megtalálhatja a 21.-re vonatkozó infókat:
Erre a napra - mondhatni: természetesen - újra szerveznek világmeditációkat, én most Cobra felhívását teszem fel:
Úgy várom ezt a napot, mint ahogy a Karácsonyt vártam kiskoromban. Most is azt várom: a fény születését.
A hajnalt.


2012. december 16., vasárnap

Váratlan öröm



Amikor csengetett a postás, még bosszús is voltam, hiszen valahogy mindig úgy ki tudják számítani ezek a csengetők, hogy mikor van az ember épp nyakig a dzsuvában, és akkor gyorsan kezet kell mosni, meg szaladni a kapuhoz, előtte felöltözni, mert persze ki is melegedtem a sütemény készítés közben. Szóval loholtam, és értetlenkedtem, mikor az ismeretlennek tűnő írást láttam, de aztán robbant bennem az örömmel kevert felismerés, hogy hiszen ez Ágnes !
Fantasztikus érzés fizikai formában megtapasztalni valakinek a létezését, akit eddig csak virtuálisan ismertünk. Furcsa ez a világháló, amelyik így egybegyűjt bennünket, akik valamilyen módon hasonlítunk. Valahogy annyira közelinek, olyan nagyon ismerősnek tűnik valaki, akit sosem láttunk, de érzései akár a sajátunk is lehetnének. Így vagyok Ágnessel is. Már régebben írtam neki, hogy olyan Ő nekem, mint az az aspektusom, amelyet nem éltem meg. Ami belőlem hiányzik, Neki az az erős oldala. Persze van egy csomó közös bennünk, színek, stílusok, érzések...
A csomagot kibontva csodákra bukkantam. Már maga a doboz figyelmesség, mert a mintázata keresztszemes, és Ő tudja, hogy én azt szeretem. A levélpapír is annyira Rá jellemző: finom, nőies, és persze zöld, ami nekem is a kedvenc színem. A kukoricákra egy hangyányit mindig irigykedtem, de most tavaszig díszként funkcionálnak majd, akkor pedig új életre kapnak esélyt. /Akár csak mi, remélem! :)/ Kíváncsi vagyok, nálam teremnek-e?
A fülbevaló pedig épp olyan, amilyet magam is választanék! Gyönyörű, rögtön föltettem, máris szeretem. Külön pikantériája a dolognak, hogy nemrég kaptam egy hematit medált, és pont azon gondolkoztam, hogy kellene egy fülbevaló is hozzá. Nos, ezt hívják telepátiának, gondolom. :)


Drága Ágnes! Köszönöm a figyelmed, a gondosságod, a fáradtságod! Bearanyoztad a napomat, de az öröm nem csak addig tart.
Bárki bármit mond, a netnek valódi kapcsolat építő szerepe is van. Ugyan mikor futottunk volna össze mi ketten, mikor még egy óceán is elválaszt minket?
Figyelve a blogokat, kommenteket érezni, a sok figyelmet, törődést, szeretetet amit kapunk-adunk egymásnak itt a blogokon keresztül, meg gyakran utána személyesen is! Hányszor olvashatunk konkrét segítségről, vagy egymás megajándékozásáról, "csak úgy" az ajándékozás öröméért. Kézbe venni egy levelet, egy csomagot olyan, mintha materializálódott volna valami, ami eddig csak a képzeletünkben létezett.
Olyan, mint a kézzel fogható szeretet.

2012. december 12., szerda

Hullott az áldás


"Na, hullik az áldás az égből!" Régen az öregek így mondták, ha nagy hó, vagy eső esett. Azt hiszem, ez a mai napra abszolút igaz volt. Nem győztem kunétolni a havat, még a padlásról is hordtam le, mert befújta a szél. Ahhoz képest, hogy szerettem volna minél jobban ráhangolódni a mai napra, meglehetősen tevékeny voltam. A fenti képet tegnapelőtt készítettem, tetszik a "csillagokkal" teleszórt fehérség. Na, mára hullott mégegyszer annyi, a csillagocskákat betakarta, nyomuk sem látszik.


Az áldás, ami láthatatlan formában érkezett ma, remélhetően ugyanígy betakart mindannyiónkat.
Mivel csatlakoztam Zsuzsi keresztlányom felhívásához, hogy örökítsük meg az 5x12-t, kevéssel az időpont előtt útra keltem, hogy lefotózzam a helyi Reál üzlet akcióját.
12 óra 12 perckor eladók, vásárlók, akik épp ott voltak, egy percre kézen fogva szeretetkört alkottak:




Senki sem kérette magát, amikor felkérték, hogy álljon be a körbe. Kicsit magyarázni kellet, hogy miért is van ez, de mindenki a szebb jövő reményével töltekezett, legalább erre az egy percre.
Hazafelé egy másik boltba is betértem, ott is épp a "világvége" volt terítéken. Bár nem kérdeztek, csak beleszóltam, elmondtam, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmarad, és elmeséltem, hogy a másik boltban mi történt éppen. Nekik is tetszett.

2012. december 10., hétfő

12:12:12 rezonanciája

http://cuencostibetanos.netai.net/sonido-y-forma.html
 
Már egy ideje érzem, hogy a 12:12:12 nagyon fontos dátum lesz, talán fontosabb, mint 21.-e. Tegnap és ma olyan anyagok jelentek meg ezzel kapcsolatban, amik megerősítették ezt az érzést. Úgy értelmezem, hogy ez lehet az "ESEMÉNY".Majdnem egybehangzóan azt mondják, hogy ebben az időben megnyílik egy portál, amelyiken keresztül elér bennünket egy olyan energiaminőség, amely gyökeres változásokat idéz elő az emberekben. Kivétel nélkül mindenki érezni fogja. Azt hiszem, linket teszek ide, mert rengeteg infót tartalmaznak az üzenetek. érdemes átolvasni, nem csak Gabriel üzenetét, de az előző bejegyzéseket is:
Sok más oldalon is hasonlóan vélekednek, tehát most nincs más dolgunk, mint kivárni azt a kis időt.
Felmerülhet a kérdés, hogy miként változtathatna meg egy energia besugárzás bármit az emberekben? A rezonancia, a frekvencia változása - mint arról már beszéltem ezen a fórumon - változásokat hoz létre az anyagban. Ezt kutatja a kimatika tudománya, amiről ez a rövid videó ad ízelítőt:
Hát valahogy így történik!
Még valami, egy felhívás fotózásra az 5x12 ürügyén, remélem, ha belinkelem, akkor elérhetővé válik a Facebook oldal:

2012. december 7., péntek

A felemelkedés és én

Kaposi Viktor fotója

Amit most megpróbálok leírni, az kósza érzések, és sorjázó gondolatok elegye.
Van-e felemelkedés, és ha van, mi az?
Amikor először találkoztam azzal a szóval, hogy "felemelkedés", csak ködös sejtéseim voltak arról, mi lehet. Nem gondoltam, hogy azt jelenti, hogy el kell indulni egy önismereti úton, lassan lefejteni magunkról minden réteget, hazugságot, fájdalmat, kötődést. Ahogy haladtam ebben a cseppet sem könnyű folyamatban, úgy kezdtem megérteni, hogy mit miért csinálok úgy ahogy csinálom, miért élek olyan körülmények között amilyenek között élek, miért bánnak velem úgy az emberek ahogy bánnak. Megértettem, hogy vissza kell vennem a hatalmamat. A hatalmamat, ami nem azt jelenti, hogy másokat uralok, hanem azt, hogy felelősséget vállalok az életemért, a tetteimért, a magam ura leszek.
Amikor szembesültem saját erőmmel és saját hiányosságaimmal, könnyebbé vált az életem. A legelső feladat, hogy megtanuljuk szeretni magunkat. Elfogadni, tisztelni, becsülni és főleg szeretni. Önmagunk ujraépítéséhez elengedhetetlen a szeretet. Ehhez pedig az elengedhetetlen, hogy megértsük a szeretet valódi jelentését. Nevezzük így: feltétel nélküli szeretet. Nem kell érte megfelelni, nem adok-kapok, felszámolok, számon kérek, kicsikarok, felhánytorgatok, koldulok, méricskélek. Van. Létezik. Mindig volt, lesz, kiapadhatatlan, nem kell hozzá külső megerősítés. Az életet eddig úgy játszottuk, hogy egymástól vontuk el az energiát, játszmákat generáltunk, győztessel és legyőzöttel. Pedig az energia körülvesz bennünket, bennünk van, kiapadhatatlanul. Ez az az energia, ami mindent legyőz. Erről beszélnek a tanítások is.
Ahogy haladtam a magam útján, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá számomra, hogy nem vagyok egyedül, hogy folyamatosan segítséget kapok. Láthatatlan, de érezhető segítséget. Ha figyel az ember, észreveszi a jeleket. Mik lehetnek jelek? Ha valami többször látókörünkbe kerül, ha valami hiába akarjuk, sehogy sem sikerül, ha úgy megy minden, mint a karikacsapás, és ehhez hasonlók.
Amikor ezt átlátja az ember, arra is rájön, hogy sokkal több van annál, mint ami látható, és, mint amit valaha gondolt. Olyan ez, mintha lassan felszállna a köd, és egyre több körvonal lesz kivehető. Minden átláthatóbbá válik, a szándékok nyilvánvalókká válnak, a hazugságok lelepleződnek.
Ekkor már olyan, mintha egy magaslatról nézne le az ember, és a látóköre többszöröse lenne az addig megszokotténak. Ahogy letisztulnak rólunk olyan tulajdonságok, mint aggódás, félelem, düh, irigység, úgy szivárog be a helyükre a bizalom, nyugalom, megértés, megbocsájtás. 
Azt gondolom, ide eljutni nem lehet úgy, hogy az ember elhatározza, hogy holnaptól nem fél, aggódik, stb. Ezért nem működik "A titok" - féle mechanizmus. Viszont: teli edénybe nem lehet tölteni. Csak, ha valamit kiürítünk, akkor lesz helye az újnak.
Az utamon egyedül indultam el, és elég sok idő eltelt, mire egy szélesebb útra érve rájöttem, hogy mások is útonjárók. Furcsa, de nagyon jó érzés volt felismerni, hogy mindenki ugyanazt éli át. Egymástól függetlenül hasonló tapasztalatok, érzések, gondolatok, felismerések! Számomra ez a legfontosabb bizonyítéka, hogy valódi felemelkedési folyamatban élünk.
Mostanság már nagyon sokan vagyunk, és napról napra többen. Akik az elmúlt években keresztülvergődtek az embert próbáló, fájdalmas családi, baráti, egzisztenciális problémák útvesztőjén, talán mára könnyebb dolguk van. Megtalálták önmagukban azt a pontot, ahol béke és nyugalom honol. Ez a nyugalom annál állandóbb, minél kevesebb megoldatlan problémát, kötődést hordoz valaki. Nincs mese: az emelkedéshez minden ballasztot ki kell dobni!
Valahogy úgy érzem magam, mintha egy hegyoldalról néznék vissza a völgybe, ahonnan jöttem, ahol a sűrű köd még mindent ural, de a köd fölött már ragyogás van. A ragyogást szó szerint értem. Nem tudom, szokta-e más is figyelni, milyen vakítóan süt a nap? Milyen valószerűtlenül élénkek a színek? A múlt héten készített fotókból egyet sem tudok használni, egyszerűen beégtek a képek. Vagy látjátok-e, ha az ég kékjét kitartóan figyelitek, hogy millió apró sziporka ugrál? Vagy csak a szemem csap be?

2012. december 5., szerda

Fényorgia


Nemcsak a szemmel láthatatlan energiák tobzódnak körülöttünk, de a szemmel láthatók is megszaporodtak. Íme két gyönyörűséges válogatás, az egyik a videón,
ezen az oldalon pedig a csodálatos északi fények:

http://spaceweather.com/gallery/index.php?&title=aurora&title2=lights&starting_point=50

by Hanneke Luijting

Azért ezek elég érdekesek, nem?

2012. december 2., vasárnap

Adventi készülődés


Városkánkban ilyenkor hatalmas adventi koszorú készül a nyáron virágóraként szolgáló kerek virágágyásra. Idén először én is csatlakoztam a kézműves kör tagjaihoz, előre gyártottuk a szalmadíszeket, gyűjtöttük a terméseket, ma pedig esővel dacolva díszítettünk, és felépítettük a templom oldalában a betlehemet is, ember nagyságú alakokkal.





Esti kivilágításban fotóztam,ezért nem valami jó a kép!
Ha már a kreatívkodásnál tartok, bemutatom a megbízásra hímzett bibliaborítót is: