2012. december 16., vasárnap

Váratlan öröm



Amikor csengetett a postás, még bosszús is voltam, hiszen valahogy mindig úgy ki tudják számítani ezek a csengetők, hogy mikor van az ember épp nyakig a dzsuvában, és akkor gyorsan kezet kell mosni, meg szaladni a kapuhoz, előtte felöltözni, mert persze ki is melegedtem a sütemény készítés közben. Szóval loholtam, és értetlenkedtem, mikor az ismeretlennek tűnő írást láttam, de aztán robbant bennem az örömmel kevert felismerés, hogy hiszen ez Ágnes !
Fantasztikus érzés fizikai formában megtapasztalni valakinek a létezését, akit eddig csak virtuálisan ismertünk. Furcsa ez a világháló, amelyik így egybegyűjt bennünket, akik valamilyen módon hasonlítunk. Valahogy annyira közelinek, olyan nagyon ismerősnek tűnik valaki, akit sosem láttunk, de érzései akár a sajátunk is lehetnének. Így vagyok Ágnessel is. Már régebben írtam neki, hogy olyan Ő nekem, mint az az aspektusom, amelyet nem éltem meg. Ami belőlem hiányzik, Neki az az erős oldala. Persze van egy csomó közös bennünk, színek, stílusok, érzések...
A csomagot kibontva csodákra bukkantam. Már maga a doboz figyelmesség, mert a mintázata keresztszemes, és Ő tudja, hogy én azt szeretem. A levélpapír is annyira Rá jellemző: finom, nőies, és persze zöld, ami nekem is a kedvenc színem. A kukoricákra egy hangyányit mindig irigykedtem, de most tavaszig díszként funkcionálnak majd, akkor pedig új életre kapnak esélyt. /Akár csak mi, remélem! :)/ Kíváncsi vagyok, nálam teremnek-e?
A fülbevaló pedig épp olyan, amilyet magam is választanék! Gyönyörű, rögtön föltettem, máris szeretem. Külön pikantériája a dolognak, hogy nemrég kaptam egy hematit medált, és pont azon gondolkoztam, hogy kellene egy fülbevaló is hozzá. Nos, ezt hívják telepátiának, gondolom. :)


Drága Ágnes! Köszönöm a figyelmed, a gondosságod, a fáradtságod! Bearanyoztad a napomat, de az öröm nem csak addig tart.
Bárki bármit mond, a netnek valódi kapcsolat építő szerepe is van. Ugyan mikor futottunk volna össze mi ketten, mikor még egy óceán is elválaszt minket?
Figyelve a blogokat, kommenteket érezni, a sok figyelmet, törődést, szeretetet amit kapunk-adunk egymásnak itt a blogokon keresztül, meg gyakran utána személyesen is! Hányszor olvashatunk konkrét segítségről, vagy egymás megajándékozásáról, "csak úgy" az ajándékozás öröméért. Kézbe venni egy levelet, egy csomagot olyan, mintha materializálódott volna valami, ami eddig csak a képzeletünkben létezett.
Olyan, mint a kézzel fogható szeretet.

8 megjegyzés:

  1. Na most jol megpityeregtettel:)de koszonom ezerszer is, a hoviraggal egyutt!!
    Pontosan olyat irtal, amit en is gondolok, neha meg is fogalmazok, nem ismetellek:)
    Viseld egeszseggel es nagyon sokaig!!

    puszillak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm még egyszer, és úgy legyen! :)

      Törlés
  2. A feleségem sokáig gyanakvóan nézegette miket mint ülök én a "gép" előtt. Szerintem ma már beletörődött. Egyszer mondtam neki, hogy ejsze jobban szeretné, hogy reális haverokkal mennék esténként a kocsmába a semmit osztani, semmint virtuális emberkékkel barátkozni, akik persze mind kétes tulajdonságú emberek avatárjai.
    Én is alá tudom írni, hogy rengeteg értékes emberrel ismerkedtem meg, örvendek, hogy ezt ki nem hagytam életemből. Téged is Katalin az egyik ilyen virtuális élő barátomnak tartalak....Na jó, ha gondolod bizonyítékul egy deszkát küldhetek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attila, számomra ez már akkor is megtiszteltetés, ha deszkát sem küldesz! :) Örülök, hogy így gondolod, mert nagyon gyakran elgondolkodtatsz, és inspirálsz. A gyakorlatias megközelítés nagyon fontos ahhoz, hogy az ember ne szálljon el.Horgony vagy, ami összeköt a földdel, és emlékeztet arra, hogy itt élünk, ebben a közegben, itt vágnak a húsunkba a megoldatlan problémáink. A lelked pedig szilárdan összekapcsolódik az éggel. :)

      Törlés
    2. Hogy ezt a karakterizálást elmentem, az biztos...és néha elolvasom, hogy veregessem a hátamat, ha elszontyolódok...

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Bizony az! És milyen szerencsések vagyunk, hogy ezeket megéljük, és értékelni tudjuk!

      Törlés