A létezés szövetét alkotó áramlatokat úgy használjuk, mint az ingerületek használják az agy ideghálózatát.
/ Biztosan láttátok már ismeretterjesztő filmekben, hogy működik az agyunk. /
A töltéssel rendelkező ingerület cikázik átugorva egyik szinapszisról a másikra, ezzel látszólag folyamatosságot teremt. Ugyanígy érzékeljük életünk eseményeit is folyamatosságnak. Minden "ugrásnál" használjuk a szándékunk, hajlamosságunk töltését. Minél intenzívebb valamelyik megnyilvánulásra törekvő vágyunk, annál nagyobb valószínűséggel választjuk azt a hasonló érzelmi és egyéb töltéssel rendelkező áramlatot. Lényegében ez megegyezik a "vonzás hatalmával", amit manapság olyan divatossá tett a Titok. c. könyv és film. Az áramlatokat mi magunk is létrehozzuk azáltal, hogy magunkhoz vonzzuk a megvalósításukhoz szükséges energiarészecskéket. Így működik a "teremtésünk", így jön létre a "semmi"-ből "valami".
Ami a legérdekesebb, hogy ha tudatában lennénk az egyszerre jelenlévő "alternatív"/lehetséges valóságainknak, akkor a tudatosságunk fókuszát bármikor áthelyezhetnénk a számunkra legmegfelelőbb "részegységünkbe".
Ezt a népmesék úgy őrizték meg nekünk, hogy "ott legyek, ahol akarok!".
Mivel egyszerre jelenleg csak egy dologra fókuszálva vagyunk képesek magunkat meghatározni, a tudatunk ragaszkodik az általa ismert, épp aktuális, beazonosított életünkhöz, a többit kizárja, elutasítja.
Ezek után a nehezen emészthető agyalások után már csak azt kellene kőbe vésni, hogy akkor mit is tegyek, hogy az legyen, amit akarok?
Na ezt nem fogom megtenni. Többek között azért sem, mert nem csak rajtam múlik, hogy valami létre jön-e, vagy sem. Többször utaltam már rá, de az újszülöttek kedvéért / :) / újra felidézem, hogy kell hozzá az én akaratomon, szándékomon kívül az is, hogy időszerű legyen, hogy a velem éppen kölcsönhatásban állóknak is megfeleljen, hogy beilleszkedjen az életem folyamán szükséges megismerni valók sorába és ezer más dolog.
Valószínűnek érzem, hogy az erős energetikai töltéssel rendelkező gondolataink jelentik a kulcsot, ami kinyitja a bűvös zárat. Amikor képes leszek egységként érzékelni az összes szanaszét ugrándozó, saját életét élő részemet, akkor képes leszek arra is, hogy tudatosságom táltos paripáján ott legyek, ahol akarok, vagyis a számomra legoptimálisabb helyzetre fókuszálva azonosítsam be magam.
Bár, ha jobban belegondolok, akkor már az összes variáció a "legjobb" lesz számomra, mert mind a megismerésemet segíti a lehető legárnyaltabban... Hmmm...
Bár, ha jobban belegondolok, akkor már az összes variáció a "legjobb" lesz számomra, mert mind a megismerésemet segíti a lehető legárnyaltabban... Hmmm...
Örülnék neki, ha vitatkoznátok, vagy kérdeznétek, mert az mindig segítség a továbbgondoláshoz!
Valahogy így működik, valóban. Az érdekes itt az, hogy miért mennek félre a teremtéseink, miért nem sikerülnek sokszor.
VálaszTörlésNagyon sok dologra ráláthatunk az elmével, az intellektussal, de az csak a jéghegy csúcsa. Nagyon mélyen gyökerező hiedelmeink vannak önmagunkról, a világról, amik mélyen lenn vannak a tudattalanban. Hiedelem-gócok, hiedelem csomópontok. Hatalmas energiával rendelkeznek. Tulajdonképpen leszakadt lélekrészek. És hihetetlen hatékonyan képesek teremteni. Minden akaratunk ellenére. Ahogy Szent Pál mondja: tudom is a jót, akarom is, mégis az ellenkezőjét teszem. Miért?
Mert felemésztik, megeszik az ÉN-t (a valódi énünket, nem a pszeudo-ént = komplexusos én, kondicionált én), elfogyasztják szó szerint. Valójában a legtöbb - szinte minden energiánk ezekben a gócokban tárolódik. Ezért ezt az energiát először föl kell szabadítani. Ahogy Castaneda mondja: az élet energia kérdése.
Amíg csapdába esnek az energiáink ezekben a tudattalan gócokban (Jung komplexusoknak nevezte őket), addig nem marad a tudatos teremtéshez elég kapacitásunk.
Ezért nem működik maradéktalanul sem az agykontroll sem a titok-féle teremtés és még sok egyéb módszer.
Először a hiedelmeink mélyrétegeit át kell világítanunk, aztán kiszabadítani a csapdába esett energiát, s csak aztán lehet újat teremteni az életünkbe.
Mert oké, hogy minden kijelentésünk csak egy vélemény és nem igazság - de ha ez ennyire egyszerű lenne, már mindenki boldog ember lenne. De nem ennyire egyszerű. A fejünkkel tudni mindezt, az valójában csak tényleg a jéghegy csúcsa, és semmin sem fog változtatni. A valódi változásokhoz nagyon mélyre kell ásni, és elvégezni az érzelmi munkát is, elgyászolni az elveszett dolgainkat, elengedni mindezt, s aztán energiákat visszahívni.
Nem egyszerű történet és nem is gyors folyamat. És rengeteg munka önmagunkkal.
Vannak akik szerencsésebbek, akiknél mindez automatikusan is működik és jól működik. De legtöbbünk bizony küzdelmekre van ítélve. De ha könnyű lenne, mi jó lenne abban? :)
És mikor már látjuk saját hiedelmeink, tetteink következményeit, megértjük a karmát is, hiszen saját gondolatainkból és cselekedeteinkből szövődik a háló körénk. Mikor világosan látjuk már ezt, mikor kilépünk végre az automata üzemmódból (abból hogy csak reagálunk az eseményekre), az a karma vége. Onnantól már nincs tudattalan teremtés. Az öntudatlanság eloszlik. No de ezt sem adják ingyen. Naponta lelkigyakorlatot kíván, folyamatos éberséget.
Ezért figyelmeztetik mindig a tanítványokat: ezerszer és jól gondold meg, rá akarsz-e lépni erre az útra. Mert visszafelé leomlanak a hidak. Piros vagy kék kapszula. Jól meg kell gondolni
Köszönöm, Duernde, a gondolataidat! :)
VálaszTörlésA lényeg ebben az esetben ott van, hogy "miért mennek félre a teremtéseink, miért nem sikerülnek sokszor. " Na ez az az ego, a lélekrész, aki a saját akaratával vágyaival, szándékaival azonosítja magát, és egyedülinek , "érvényesebbnek" kiáltja ki, mint az "összes többi". Nem csak az "jó" nekünk, amit mi annak hiszünk, hanem valószínűleg az összes többire is szükségünk van, csak az érzékelésünk eddig terjed. Ha valóban sikerül, és multidimenziósokká válhatunk, akkor az azt jelenti, hogy képesek leszünk nagyobb léptékben látni a történéseket. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor magasabbról /hegytetőről, repülőből/ nézünk le valahová, az addig látható részek egy sokkal nagyobb egység részeivé válnak, és megváltozik a róluk kialakított felfogásunk, a nézőpontunk.
Így igaz, olyan, mintha magasról átlátnánk az egész képet.
TörlésDe addig is, most éppen a komlexusaimmal küzdök... Jelenleg békaperspektívában vagyok, de a sasszárnyaim azért ott lógnak a fogason, és remélem nemsokára újra felölthetem őket. :))
He-he-he! Ez jó! :))
VálaszTörlésSzerintem előbb-utóbb le kell porolnod őket! :)
Kati:)mar este olvastalak, de nem tudtam jol megfogalmazni, csak a fejemben van.Hatha most jobban megy.
VálaszTörlésHa ezek az alternativak jelen vannak, es aszerint valasztodnak , ami eppen a legjobb,optimalis minden szepmpontbol, akkor hogy lehet az, megis sokszor visszamennenk idoben es masik megoldast valasztanank.Megis csak utolag derul ki, hogy jo volt e vagy nem, nem a kivalasztaskor.Marpedig ha igy van, akkor csak a veletlenszerure tudok gondolni a kivalasztasnal, semmi tobbre.
Vagy masik verziom: amasik nem tudjuk, hogy milyen es szeretnenk megelni mindet, a kivancsisag vagyabol, mert a kivancsisag valahol ereny, ami az embert elorevisiz, mozgatja.Igy fejlodunk.
Mit gondolsz errol a megkozelitesrol?
Azt gondolom, hogy amikor választunk, mindig a legjobb tudásunk, szándékunk alapján próbálunk dönteni. Gyakran valóban utólag derül ki, hogy mégsem az volt a legjobb. Ám meglehet, hogy a másik, akkor nem választott lehetőség sem lett volna jobb, de mivel azt nem tapasztaltuk meg, eljátszunk a gondolattal, hogy biztosan jobb lett volna. Lehet, hogy ha visszamehetnénk, és megélhetnénk, sok-sok zsákutcából állna az életünk...
TörlésVégül is azt hiszem, magáról a megtapasztalásról szól az egész. Egyszerűen így a leghatékonyabb a tanulás. Nekimenni a falnak, beleverni a fejed, és akkor megjegyzed a saját károdon. Valószínűleg a határok kitapasztalása, feszegetése a cél. / Már ha van olyan. / Ezzel azt hiszem a másik verziódra is reagáltam :)
Köszönöm az együtt gondolkodást!
Igen, igazad lehet, majd most tovabb gondolom ezt is:)a Te meglatasaid.Nagyon tetszenek, csak megjegyzem:)
VálaszTörlésEn is koszonom, jokat feszegetsz, nagyon erdekes tema!
puszi, szia:)
Nem biztos, hogy így van, de ki tudja? Legyen szép hétvégéd!
Törlés