Áramlatok

by Giovanni Rubaltelli

Napok óta morfondírozok, hogy formába tudjam önteni azokat a gondolatokat, amik bennem gomolyognak.

Nehéz beszélni olyan dolgokról, amik a megszokott észlelési módunktól eltérnek, és valójában csak analógiákra  lehet támaszkodni, ezért az érthetőség meglehetősen szóródhat. Gyakran hétköznapi fogalmakat, vagy érzéseket sem tudunk azonos módon, egyértelműen meghatározni, pedig mindahányan nap mint nap találkozunk velük, megéljünk őket, mégis másként hatnak ránk. Mindenki megélése egyedi, csak rá vonatkozik.

Amiről most beszélni szeretnék az az "alternatív valóságok", és az életünket működtető energiák áramlatai.

Hozzászoktunk, hogy az életünket lineálisan érzékeljük, ami azt jelenti, hogy egy "vonal" mentén, egyik ponttól a másikig haladva jutunk oda, ahol most vagyunk. Elindultunk a születéstől, és lépésről lépésre haladva eljutottunk idáig. Amikor választásra kényszerültünk, akkor döntöttünk, és a választott úton mentünk tovább.

Mit szólnátok a gondolathoz, hogy nem csak az az út folytatódott amit választottatok, hanem a másik is? Létezik a másik variáció, ahol a másik "részegységed" éli a másik, általa választott életet? Sőt: létezik az összes variáció, ami egyszer is a gondolatodban létrejött, csak a megtapasztalását nem választottad? Milyen lenne, ha ráébrednél, hogy a valóság megtapasztalása a szándékodtól függ, hogy rajtad áll, hogy mit fogadsz el aktuális valóságodnak?

Bizonyára volt már olyan tapasztalatod, hogy egy fényképre nézve nem emlékeztél a megörökített pillanatra, vagy hiába meséltek el egy eseményt, amin állítólag ott voltál, nem emlékeztél rá, vagy nem úgy. Ez talán bizonyíthatja azt, hogy az alternatív valóságok között szabad átmenet van, mindig a szándékod határozza meg a

 fókuszodat, hogy épp mire figyelsz, mit fogadsz el valóságosnak.

Talán volt már olyan élményed is, mintha magadat látnád valakiben, vagy magad meg nem valósított lehetőségét látod megélni valaki más által. Nekem a legkülönösebb élményem, egy olyan / nálam évekkel fiatalabb / nővel való találkozás volt, amikor még a külsőnk, arcformánk, előtanulmányaink, érdeklődési körünk is szinte azonos volt, sőt az aktuális élethelyzeti problémánk is. Ő megélte azt, amit én kihagytam, kár, hogy soha többet nem találkoztunk, kíváncsi lettem volna az élményeire. / Bár léteznie kell egy információs hálónak, ami mindannyiunkat összeköt, majd idővel ezzel is megtanulunk bánni. /

Az élet működéséhez rendelkezésre áll egy mindent átható, mindenütt jelenlévő energia, amit a múltkor SZERelemnek neveztem, de a lényege az, hogy aktív, mozgékony, változatos, érzelmi töltéssel, szándékkal, intelligenciával rendelkezik, folyamatosan reagál a létrejövő szándékokra, tudati impulzusokra. Egymással sok fajta struktúrába rendeződnek, és folyton változó, átalakuló áramlatként töltik ki a teret. Leginkább a vízfolyásokhoz, folyamokhoz hasonlítható, de minden irányban át meg átszövik egymást. Amikor képet kerestem, rátaláltam  Giovanni Robaltelli fraktálképeire, érdemes megnézni őket, mert azt hiszem, nagyon jól mutatják, hogyan is működik ez a fajta energia. / Ráadásként gyönyörűek is! /

Arról, hogy miként tudnánk működtetni, majd legközelebb...