Őszinteség

My Glass of Water by Berkeley T. Compton

Őszintének kell lenni!

Jó esetben ezt tanítják nekünk, amikor próbálunk eligazodni az élet frissen elénk táruló ösvényein. Gyakran azonban nagyon korán rájövünk, hogy más a szó és más a tett.

Az emberek többsége a kisgyerekkel úgy van, hogy: "á, nem számít,úgyse érti!"

Valóban, a gyermek sok mindent nem ért, de mindent érez. Olyan közel van még a világhoz, ahonnét jött, hogy sokkal inkább az onnan hozott érzékelési módokat használja, mint az általunk természetesnek vett látást-hallást-szaglást-ízlelést-tapintást. Máshogy; sokkal árnyaltabban érzékel, valószínűleg "látja" a körülöttünk folyamatosan mozgó, változó, színes, fényekkel és homályokkal átszőtt energiát, ami a lehető legegyértelműbben tájékoztatja mindenről, még arról is, amiről nem szeretnénk, hogy tudjon. Ráadásul az érzelmeink átjárják az ő idegrendszerét is, tehát szó szerint érzi azt, amit mi érzünk.

Ahogy egyre magasabb rezgésű energia áramlik a Földre, úgy hangolódunk mi is vele. Egyre vékonyabbá válik a fátyol, ami elválasztott eddig attól a világtól/dimenziótól, - vagy nevezzük akárhogy -, ahol az érzékelésnek ez a rendkívül kifinomult és tiszta módja áll a rendelkezésünkre. Aki figyel magára és a környezetére, biztosan tapasztalta is már ezeket a változásokat. Egyre jobban ráérzünk egymásra, megérezzük, hogy a másikkal mi van, vagy megérezzük, hogy ő hív, ha csöng a telefon. Érzékenyebbek vagyunk a másik hangulatára, és igen, az őszinteségére is!

Mi lesz a világból, ha már nem lehet többé hazudni benne?

en.wikipedia.org