Át a túloldalra

zoerouth.blogspot.com

Miközben próbálom összehangolni az ismereteimet a tapasztalataimmal, hitrendszeremmel és elvárásaimmal, "véletlenül" elébem sodródnak olyan oldalak, mint ez itt.

Hát ez számtalan csoda forrása, bár nagyon bosszant, hogy olyan sekélyes az angol tudásom, amilyen.

Azt próbálom megfejteni, hogy mi lehet az az "ESEMÉNY" néven nevezett dolog, amibe folyton belefutok, amikor az előttünk álló néhány hét történéséről olvasok?

Mivel régóta "lefolyónak" gondolom a szituációt, most is csak úgy tudom elképzelni, hogy a nagy Univerzum működése egy bizonyos RENDben történik, amit mi, hétköznapi halandók nem látunk át, sőt tartunk tőle, hogy a kutatók is csak kapisgálják. Valószínűleg többet tudnak, mint amennyit közszemlére bocsájtanak, bár van, aki veszi a bátorságot és próbál szólni a tömegeknek, mint pl. Dr. PhD. Magyar László.

Tehát arra jutottam, hogy ha tetszik, ha nem, megállíthatatlanul sodródunk egy olyan állapot felé, amit bizonyos fizikai /ha van olyan egyáltalán/ törvényszerűségek predesztinálnak. Vagyis át kell menni a tű fokán, bele kell ugrani a nyúl üregébe, át kell csusszannunk a homokóra legszűkebb pontján.

Aztán ha sikerül összeszedni magunkat a túloldalon, majd elővesszük a farzsebünkből a fésűt, és zilált fürtjeinket megpróbáljuk szalonképessé varázsolni.

Az is eltarthat egy-két évtizedig.