Tegnap egy tevékeny nap vége felé kiültem a kert végébe, csak úgy szusszanni, nézelődni, töltekezni.
Ez a kép tárult elém, a lényegében semmi, a majdnem üres tér, és a nyugalom. A levegő mozdulatlanul állt, miként az idő is nemlétezőnek tűnt. Ember jelenlétére csak a messze ezüstösen felfénylő maga után fehér csíkot húzó repülőgép utalt. Két galamb, majd megint kettő mutatott be fordulókkal tűzdelt páros gyakorlatot, egy-két muslica lebegett, aztán időnkét kutyák vakkantottak.
Az ereszkedő nap surló fényekkel festett, és én ámulattal figyeltem a finom színárnyalatokat, ahogy szinte észrevétlenül váltanak, olvadnak egymásba percről percre.
Az idővel egyébként mostanában amúgy is érdekes a viszonyom. Áramlatként érzékelem. Határtalannak, változó sebességűnek. Nem számít az idő. Vagy csak nagyon ritkán. Hálás vagyok ezért. Ettől az ember része lesz valaminek, ami sokkal hatalmasabb nála, és csak hagyja, hogy vigye az áramlat, ha úgy tartja kedve. Bárhogy történik, az úgy van jól. A dolgok elkezdtek maguktól működni, olajozottan kapcsolódnak egymásba a megoldásra váró feladatok fogaskerekei, és én csodálkozom, mert hiába olvastam és hittem, hogy létezik, amikor látom a szemem előtt valósággá váló gondolatot, megborzongat a ráébredés: valóban így működik a világ!
( Amikor az este áttöltöttem a telefonomról a képet, és megnéztem nagyban, felfedeztem, hogy az ég alján körben finoman ott van a szivárvány minden árnyalata. Különösen a kép jobb oldalán látszik (KLIKK), bár nem tudom, mennyire látszik majd a bloggba kitéve. )
Lehet, hogy nem is a szivárvány alatt kell átmenni, hanem keresztül kell menni a szivárványon?
Lehet, hogy nem is a szivárvány alatt kell átmenni, hanem keresztül kell menni a szivárványon?
Olyan szépen írsz, jólesett olvasni: "surlófények"
VálaszTörlésés a csended
Köszönöm! Nagyon megnyugtató hely az ott, valóban, és akkor a csend is teljes volt.
VálaszTörlésKati:)
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett ez az irasod.Azonnal eszembe jutott a flow, pozitiv pszichologia, a flow egy konyvnek a cime, es hasonlot dolgoz fel.Nem igazan szamit az ido, csak az, hogy amit eppen csinalunk jo erzessel tolt el, es csak addig maradunk benne.Majd jon masik aramlas es visz tovabb, masikba.Remelem erthetoen irtam le.
Igen, érthetően írtad, és a könyvet is ismerem, bár bevallom, csak beleolvastam, és bejegyeztem, hogy majd el kell olvasnom. :) Egyébként teljesen igaza van abban, hogy amikor átadjuk magunkat egy áramlatnak, flow-nak, akkor ihletett állapotban vagyunk, kapcsolatban valamiféle magasabb rendű energiával ezért születnek ilyen állapotban csodálatos alkotások. Mindig így kellene élnünk!
Törlés