2010. november 8., hétfő

Kerékvágás

Cart Ruts - Naxxar Gap Viktoria Lines, Malta

Miközben személyes életünk, környezetünk és lényegében az egész emberi világ egyre kiszámíthatatlanabb, az ember belefárad az aggodalomba, és a bizonytalanság okozta félelembe. Egyre többen jutnak el arra a pontra, hogy nem tudják letagadni maguk előtt többé, hogy valami nincs rendben. Az életünk egyszerűen nincs már benne a régi jól kitaposott kerékvágásban. Nem csak kisiklás van, ami majd visszazökken idővel. Már túl sok idő telt el a kisiklás óta, a kerékvágás pedig sehol.
Az ember ilyenkor körülnéz óvatosan, hogy ezt vajon egyedül ő érzi-e így, vagy mások is? Ha nincs körülötte más, aki hasonlóan érzi, akkor önmagát kezdi figyelni, hibáztatni. "Biztos bennem van a hiba, valami nincs rendben velem." Ha a különös talajt vesztett érzéshez még egyéb olyan tünetek is járulnak, mint: állandó fáradtság, hirtelen megszédülések, memóriazavarok, / amikor beszéd közben alapvető szavak nem jutnak eszébe, vagy cselekvés közben hirtelen elfelejti a következő lépést /, érthetetlen hangulati hullámzások nehezítik az amúgy is bizonytalan állapotokat, akkor sokan orvoshoz fordulnak. Az esetek legnagyobb részében szerencsére semmi szervi okot nem találnak, még akkor sem, ha testi fájdalmak is járulnak a tünetegyütteshez, mint nyak- váll és hátfájdalmak, szívpanaszok, görcsös fejfájás, hányás, hasmenés, ami bizonyos ritmusossággal jelentkezik.
Akkor mégis mi ez? Mi történik velünk, bennünk, körülöttünk?
Szeretném hinni, hogy mindez valóban a változások érezhető jele. Hogy lehet, hogy ez csak menekülés a valóság elől? Meglehet...
Az élet mintha két síkon működne számomra. Van az eddig valóságnak érzett világ, benne a dolgok a megszokott módon működnek, de már nem találom vonzónak, sőt! Elborzaszt, taszít és idegen. Nem akarok egy ilyen világban élni. Olyan, mintha kívülről, távolabbról figyelném, kissé értetlenül, mint egy pankráció meccset. Az egész átverés, mégis mindenki úgy csinál, mintha nem tudná.
A másik síkon egy más világ épül. Még csak néha látható, de már van. Sokan dolgoznak rajta, és aki a szíve vágyára figyel, már önmagában is érezheti.

2 megjegyzés:

  1. Újra és újra oda jutok,hogy nem vonz az,ami másokat.Kivülről nézem és átverésnek érzem,mint ahogy te is irod.Talán beteg vagyok?Üldözési mániám van,mikor meglátom,amit mások nem,vagy nem akarnak meglátni?De nem tehetek úgy,mintha nem látnám,amit látok magam körül és a világban.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a megerősítést! Annak azért örülök, hogy mások is így érzik, annak meg különösen, hogy egyre többen! :) Szerintem nem betegség, hanem állapot.

    VálaszTörlés