Feeling

 

Emlékszem a madárlétre,

álmomban pontosan tudom

a kanyarok ívét.

Emlékszem milyen bábként élni,

kitinpáncélba zárva

mozdulatlanul tűrni, hogy védtelenné fordítsanak

földet forgató kapák.

Emlékszem milyen pókfonálon ringani

élelemre várva,

s milyen, mikor egyre sűrűbben

tekeredik rám a ragacsos pókfonál,

 belém szivárog, majd eláraszt

a dermesztő mozdulatlanság.

Tudom, milyen a változó hőfokú

vizek áramlása az oldalvonalamon,

bársonyos iszapok érintését őrzöm,

a vastag jégpáncél alatt

levegő után áhítozva.

Pontosan érzem az izmok feszülését

futva valamiért, vagy valami elől.

Valahol, valamikor már minden megtörtént velem.

Történések törnek föl belőlem, mint a láva,

föl-föl dobva köveket,

mik visszahullnak újra.

Hullámok indulnak, egymásba fordulnak

erősítik, vagy kioltják egymást.

A vetítőgépről lefut a film.

Az utolsó filmkocka

csapódik újra és újra

céltalanul, végtelenül.