by Kateryna Pruchkovska
Amit mondani tudok, az csak annyi, hogy amikor a "nagy lépés" idején választanom és döntenem kellett, igyekeztem a szívemre hallgatni, és megtenni a tőlem telhetőt. A többit nem én rendeztem. Ráhagytam arra, aki nálam sokkal jobban tudja, hogy mi kell nekem. A próba arról szólt, hogy fel merem-e vállalni azt, hogy akkor is a szívem vágya szerint döntök, ha látszólag bizonytalanabb helyzetbe kerülök.
Azt hiszem, átmentem a megmérettetésen, mert majdnem úgy van, ahogy szerettem volna, hogy legyen. A többi meg még tanulás. Szolgálat, alázat, aminek semmi köze nincs a megalázottsághoz. E kettő - irányukat tekintve - ellentétes fogalom.
Az egyik lefelé, a másik felfelé mutat.
Hajrá, felfelé! :))
VálaszTörlésJa, és szép a fejléc! ;)
VálaszTörlésKöszi Eszter! :)
VálaszTörlésJól értem,amit értek,tényleg "úgy" döntöttél!Ez nagyszerű!!!És nem tudom,melyik nagyszerűbb,az,hogy mertél igy dönteni,vagy pedig az,hogy a döntésed nyomán azt teheted,amit szeretsz,vagy inkább fogalmazzunk úgy,azt teheted,amit tenned kell.
VálaszTörlésA fejléc tényleg nagyon szép.
Ma egymás után érnek a jó hirek.
Igen, Marianna, azt akartam ezzel mondani, hogy mindenkit arra ösztönzök, hogy merje azt csinálni, amit szeretne, majd az élet a segítségére siet. /Jó esetben :)/
VálaszTörlésA helyzet, persze nem tökéletes, csak közelít a tökéletes felé, de kezdetnek nem rossz! :)