foto: armedblowfish
kicsíráznak, akkor is, ha csak elhullajtottuk őket. Ki tudja hol, ki tudja mikor, de megjelennek, előbújnak, virágot, majd termést hoznak, mit sem törődve azzal, hogy ők számunkra dísznövények, vagy ártalmasnak tűnő gyomok.
Amit elvetettünk, azt aratjuk.
Igen Kati, az utolsó mondatban a lényeg...
VálaszTörlésLényeg? Két nagy idealista!
VálaszTörlésÓvatosabban fogalmaznék: amit elhullajtottunk, s még az is, amit elvetettünk, az kínálkozik majd aratni. De a mag sajnos nem kutya - ha érted Kedves Libuc, mi fáj nekem ebben :-)))
Kezeid csókolom.
Még szerencse, hogy ilyenkor jössz Te, P.O., és a telehullajtott realitás aszfaltjára vezeted a mi eltévelyedett lelkünket! :) Ha lejátszom magamban, hogy mi lenne, ha a kutya mag lenne, lenne dzsungel a nagyvárosban! :))
VálaszTörlésMi idealisták meg elbolyonganánk benne, és eltűnődnénk, hogy miért is olyan minden amilyen, és lehetetlen konzekvenciákat szűrnénk le. Mit szólsz Te ehhez, Vajdus?
Mit is mondhatnék? Talán semmit. Nekem elég, ha az idealizmus összeveti a mondandóját a realizmussal, akár fordítva is lehet, végül is a világot is ez viszi előre. Bennem is állandóan harcol e két oldal, s néha ez győz, néha az. Azonban jobb szeretem idealista napszemügén keresztül nézni a világomat, elég sz.r az, hogy a mindenkiét a realistával kell. A hullajtás, meg a vetés között igazán nüansznyi a különbség. Az aratás a fontos, még ha kutyaszart is kell a szemetesbe kotorni :D
VálaszTörlés:-)))
VálaszTörlésHát ez a csacsogás gyönyörű!
Mocsok cinizmusomml a földön jártam fentebb, csupán arra tettem célzást, hogy a mag nem oly hűséges, mint a kutya, igen gyakran hagyja magát learatni olyanoktól, kik semmit sem tettek azért, hogy szárba szökkenhessen.
Cinizmusra nem gondoltam :) És a végével is igazad van. Át is értelmezhetjük a lényeget arra, hogy nem a vetés, és az aratás a lényeg, hanem ami közötte leledzik :)
VálaszTörlésValóban gyönyörű, hogy honnan hova ér egy gondolat! :)))
VálaszTörlés