A történet arról szól, hogy nagyhatalmú lények hatalmukról önként lemondva szolgálatot vállalnak. Elfelejtik, hogy kik voltak, szeretteiktől távol, magányosan, szenvedésekkel, küszködésekkel teli életbe születnek. Aztán egyszer csak lassan emlékezni kezdenek. Fölsejlik bennük, hogy kik is ők, és hogy miért is vannak éppen itt, ahol vannak.
Mintegy véletlenül segítők, könyvek, információk tűnnek fel, mindig épp olyanok, amilyenre épp szükségük van. Megtehetik, hogy ezt nem veszik észre, hogy elmennek a jelek mellet, amit talán épp ők tettek oda emlékeztetőként maguknak. A választás mindig szabad. A következményért viszont mindig vállalni kell a felelősséget.
A történet rólunk szól.
Ha valaki ráébred, hogy mi a célja a világon, miért jött, akkor a csendes szemlélődés ideje lejárt. El kell indulni, fel kell rázni a szendergőket. A sötétítőfüggönyöket széthúzni, ablakokat kitárni, beengedni a fényt és a friss levegőt.
Hadd lássa meg mindenki saját csodálatos önvalóját!
Üdvözöllek Libuc:)
VálaszTörlésTetszenek a bejegyzéseid, igy tovább:)
A hajnal már megérkezett, csak sokan vagy Nyugatra, vagy Délre, vagy Északra, vagy bárhova máshova tekintenek nem pedig Keletre
Fény és Szeretett kisérjen az Utadon
Petur