2010. március 14., vasárnap

Kék és narancssárga


 Napok óta bóklászik a gondolataim között, hát írok Róla. Még dekoratőr koromban ismertem meg, Ő lett egy évre a segédmunkásom. Zárkózott volt, felületes volt a kapcsolatunk. Jópofiztunk, dolgozgattunk, de semmi lényeges. Aztán egyszer hazafelé menet hamarabb leszálltunk a buszról, mert meglátta, hogy teljes virágban pompáznak a gesztenyefák, és kedvünk támadt sétálni. Akkor beszélgettünk először igazán fontos dolgokról, akkor mutatott először magából valamit. Másodjára a szerelméről és a csalódásáról mesélt. Ültünk este tíz körül egy ruha üzletben a gondolák tetején, virágokat ragasztottunk a falon lévő táblákra, és már nagyon fáradtak voltunk. Átment a közeli kocsmába, hozott egy kis üveg vodkát, azt iszogattuk pihenés és élénkülés képpen.
Aztán ő is kirakatsuliba ment, és első önálló tervezésével megtanított rá, hogy a kék és a narancssárga milyen jó együtt. Aztán sokáig nem találkoztunk. Évek teltek el, a bátyjától tudom, hogy komoly kapcsolata volt egy orvosnak készülő lánnyal, azt gondolta rendben vannak a dolgai. Egyszer a lány meglátogatta Ausztráliában élő rokonait. Egy levelet küldött, hogy kint marad, nem jön vissza, sorry... Pár hónap múlva, túl gyorsan ment bele egy kanyarba. A kocsiban négyen ültek. Ketten könnyebben megúszták. Ő elment. Vele tartott egy 17 éves srác is. Azóta mindig Ő jut eszembe, ha virágzanak a gesztenyék. Neki küldöm a dalt:

A kép: Paul Hutchinson New Zealand

1 megjegyzés:

  1. Nem feledkezem meg erről a bejegyzésről, ha virágba borulnak az óbudai gesztenyefák :)

    VálaszTörlés