Nekem zsenge lányka koromban még nem volt arról tudomásom, hogy ilyen költői neve van ennek a bogárnak, úgyhogy, tavaszbogárnak hívtam. Most is, a múlt hét elején -mikor végre kisütött a nap, és bősz kertészkedésbe fogtam-, megláttam őket, amint sütkéreztek a napon. Tudtam, hogy nincs tovább tél, bármennyire is tartotta magát idáig. Mivel a tavasz robbanásszerűen próbálja behozni a lemaradását, igencsak kell igyekezni, hogy minden aktuális teendőt el tudjunk végezni. Ha nem vagyunk résen, olyan gyorsan nő minden, hogy a káosz eluralkodik. Nos, az első lendületem következtében másnap még lépni is nehezemre esett. Hiába, na! A hosszú tétlenség ide vezet. Az eltelt évek számát direkt nem számolom, mert vannak olyan ismerőseim, akik azt példázzák, hogy kilencven fölött egy padlás takarítás-rendezés, vagy egy tyúkól tapasztás-meszelés meg sem kottyan. Közben a házuk belsejében rend van, minden nap főznek, és a virágos és zöldséges kertben makulátlan környezetben glédában sorakoznak a növények. Számomra ez rejtély, de ha megtudják csinálni, akkor meglehet! Ezzel a cél kitűzve! Kilencven után: egy porcikám sem fáj, üde vagyok és hamvas, a kívánatoson még egy kicsit töprengek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése