Általában nem szokásom értékelni egy évet. Általában nem tulajdonítok jelentőséget az "ünnepeknek". Az előre bejelölt "ünnepek" számomra azt jelentik, hogy többet várok tőlük, mint amit kaphatok. Így hát kialakítottam magamnak egy olyan védekezési technikát, hogy számomra az ünnepek naptártól függetlenül léteznek. Ünnep az a nap, amikor felszabadultan, elégedetten tudok örülni mindannak, amit megélek. Sokszor az ünnep csak percekig tart, sokszor csak egy villanás, de sohasem előre megírt. Kegyelem idején akár egy teljes napig tart, vagy néha tovább, hosszú időn át sugárzik.
Megtanultam értékelni, szeretni a "rosszat". Az elmúlt év úgy indult, mint ez a kép. Mostanra már a kapaszkodón járok. Nem tudom, mihez lesz erőm, de kíváncsi vagyok az emelkedőn túli világra.
Azért vagyunk az úton, hogy járjunk, haladjunk rajta. Hol le, hol fel.
Hát jó utat, szép élményeket a 2011-es túrára mindenkinek!
Köszönöm az évet Neked Kati! Jó kapaszkodást, legyen hozzá sok erőd és segítséged!
VálaszTörlésHát nem könnyű felfelé kapatni,de az emelkedőről visszanézni a mélybe érdekes dolog,mindenképpen erőt adó.
VálaszTörlésKivánom,hogy az emelkedőn túli világ megelégedettséget,nyugalmat adjon!
Én is köszönök Nektek mindent, és hasonló jókat kívánok! Jövőre itt folytatjuk! :)
VálaszTörlésFény és Áldás kísérjen Utadon!
VálaszTörlésSzeretettel:Ilda
És jusson belőle mindenkinek! Köszönöm, Ilda!
VálaszTörlés