Mina Y. Ivanova
Általános iskola felsőben kiválasztották a jó hangúakat, és attól kezdve egy héten kétszer énekkarra kellett járni. Ez azt jelentette, hogy +2 óránk volt hetente, tanítás után. Középiskolában dettó. Volt hogy utáltam. Mentem volna már haza a suliból. Ám időnként csodák jöttek létre. A szólampróbák után összeénekeltük a művet, és ha összejött, valami IGAZI történt. Valami, ami eggyé kovácsolt bennünket, ami csak úgy jöhetett létre, hogy mindannyian egy cél érdekében, közös akarattal, fegyelmezetten, egymásra, és a RENDre figyeltünk: megszületett a HARMÓNIA.
Sok élményt köszönhetek az éneklésnek és a zenének. Talán a legnagyobb közülük az volt, amikor egy városi rendezvényen legalább kétszáz fős kórussal énekelhettem együtt Kodály Zoltán kórusművét, amit Bezsenyi Dániel: Magyarokhoz c. versére írt. Most is fel tudom idézni a borzongást amit akkor éreztem, amikor a folyamatosan bekapcsolódó kórusok sodró lendülete, egyre erősödő energiája magával ragadott. Fantasztikus volt! Felemelő! Felejthetetlen...
A You Tube-on egy nem túl jó minőségű változatot találtam:
http://www.youtube.com/watch?v=pC0s-VyRMYIBERZSENYI DÁNIELA MAGYAROKHOZ |
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.
Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.
Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé.
Köszönöm Kati az utalást...
VálaszTörlésÉs köszönöm a linkeket is!!! A Singers mennyei volt.
Az Ember Hangja... Nagy élmény lehetett Neked.
Az első élő zenei élmény számomra (is) katartikus volt. '65-ben, a felszab 20. évfordulóján a sulink nagy ünnepet szervezett a közeli művházban. Engem kitettek a színpad elé díszpintynek, azaz zászlótartónak. A műsor egy balalajka zenekarral kezdődött, és akkor éreztem először a zene erejét a testemben. Minden porcikám bizsergett. Azóta csak azt a zenét szeretem igazán, ami ezt elő tudja idézni bennem...
Én köszönöm! :)
VálaszTörlés