Dominó start

Domino Day RTL

 Az elmúlt napokban több, különféle információ ért el, melyek komoly gondolkodásra késztettek. Az előző blogbejegyzés ennek első fuvallata. Mivel a politizálás ezen az oldalon nem volt jellemző, talán szokatlan lesz, ami következik. Globális jelenségről beszélek.
A média csak érintőlegesen foglalkozik a Wikileaks leleplező portál dolgaival, pedig azt hiszem, jó lesz odafigyelni, mert a világ dominói elkezdték a bedőlést. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy van egy ember /?/, Julian Assange, aki hackerből nőtte ki magát a világot irányítók disznóságainak leleplezőjévé. Vajon mit érezhet az az ember /?/, aki meg meri azt tenni, hogy kiáll a világ korlátlan hatalmú urai elé, és azt mondja: "Uraim, hölgyeim, önök meztelenek!" Mi kell ahhoz, hogy valaki, sok évi bizonyíték gyűjtögetés után eljusson a hányingerig, és saját személyes biztonsága, és élete feláldozása sem tántorítja el attól, hogy kimondja, amit végre ki kell mondani? Tanulságos lesz figyelemmel kísérni az ügy lefolyását. Így jár mindenki, aki széllel szembe próbálkozik. Vagy talán megfordul a szél?
Sokszor elgondolkodtam azon is már, hogy mi készteti az embereket arra, hogy tűrjék, hogy rabszolgaként bánjanak velük, és úgy tegyenek, mintha ezt észre sem vennék? Naponta folyik a porhintés, a koncként dobált csontok, a figyelem elterelése, az emberek egymás ellen heccelése. A hurok azonban egyre jobban szorul, egyre többen kezdik magukat kényelmetlenül érezni, de mivel mindig megmagyarázzák tekintélyes emberek, hogy mi miért van, és mit hogyan kell nézni, meg érteni, hát megadóan sóhajtanak, és tovább húzzák az igát.
Érdemes eltűnődni a módszereken, ahogy a cselekvési szabadság beszűkül. Az embert születése után nem sokkal már kollektív oktatási formába rendezik. Azt tanítják vele, amit tanítanak. Mind azt tanuljuk, amit mondanak nekünk. Mikor van egy gyereknek ideje arra, hogy maga fedezze fel a világot? Mikor van idő arra, hogy a szülő mutassa meg neki? Rengeteg fölösleges információ felvételére kényszerítik az embereket, nem hagynak közte csendet, nyugalmat, elmélyülést. Lehetőséget arra, hogy a saját gondolatait, véleményét kialakítsa. Mindenki rohan. Hova? Miért? Na, persze a számlák, a megélhetés! Hogy lehet az, hogy életünk szinte minden percét a létfenntartásra kell fordítani? A maradék kis időben nézünk ki a fejünkből, leginkább a TV mozgó színes képeire, ahonnan ijesztő hírekkel bombáznak minket. Félelemkeltés folyik, folyamatosan, ezért egyre bizonytalanabbak vagyunk. Tartunk a másik embertől, magányossá, szorongóvá formál minket a média. Másfelől az agresszív, gyilkoló-robbantgató, bűnözőkkel zsúfolt filmeket nyomatják azzal az ürüggyel, hogy ez kell az embereknek. Hát nem kell! Mindez csak figyelemelterelés! Erőszak, szex, aberráció. A legszelídebbek a főzőműsorok, ott csak fikázzák egymást a "kollégák", és az evés mindenkit érdekel.
Hova lett az EMBER, akit a Teremtő saját képére és hasonlatosságára, boldogságra teremtett, hogy uralkodjék mindenek felett?
Ideje ráébredni, hogy kik vagyunk valójában!