Hajnali meditáció

Ezek már a meditáció után készültek, akkor már virradt.

Megcsináltuk!

Jó volt! :)

Ez látszott a Föld túloldalán:

http://www.rtlklub.hu/hirek/kulfold/video/168211

Ellenállás

by Giovanni Rubaltelli

Ma hajnalban felültem az ágyamban, úgy mintha nem kellene vigyáznom a derekamra, mire egy éles hasítás figyelmeztetett: na-na! Ne olyan hevesen! Túl vagyok 2x3 órás fantasztikus masszázson, ami fél óra talpmasszázzsal kezdődik, aztán hát-nyak-karral-lábbal folytatódik, - de bele kell érteni az utolsó kisujj ízületet is! - nem csak masszázs, de kimozgatás is, az ízületek kilazítása is a csomag része. A hátoldal után jön az elülső, ugyanolyan alapossággal, szóval: ha nem fájna egy porcikám sem, maga volna a megváltás. Így is az, csak meg kell érte szenvedni. :) Nos: hálátlanság a részemről, hogy még mindig megáll bennem a szusz, ha hirtelen nem úgy mozdulok, ahogy kellene. Úgy döntöttem, hogy ennek véget vetek!

Ma szabad volt a délelőttöm és kukorica kapálással szándékoztam eltölteni, ebben nagyon zavart volna egy rendetlenkedő csigolya /vagy több pláne!/. Adamus legutóbbi közvetítésében arról is beszélt, hogy a testünkkel közöljük ellentmondást nem tűrően, hogy mik az elvárásaink, a fájdalmakat egyszer és mindenkorra küldjük el. Ám legyen! De mivel én szeretem magam és a testem, szeretettel és hálával közelítettem meg. Eltűnődtem rajta, hogy mi is okozhatja, hogy folyamatosan feszes, görcsös a nyakam, a hátam, a karjaim és ne soroljam... Amikor feszesek az izmok, egymáshoz préselik az ízületeket, amelyek így sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Miért nem vagyok laza? Megengedő, elengedő, folyékony, képlékeny? Lágy és folyékony, mint a fény?

Elképzeltem és miközben elképzeltem, hangosan mondtam a testemnek, hogy feltölti a fény, az izomrostokat átjárja, átmelegíti, fellazítja. A gyönyörű, fényes, sima felületű ízületeken ragyog a fény, a testem áttetsző és folyékony, könnyen változó. Gyönyörű, egészséges, tökéletes, és én köszönettel és hálával fogadom, hogy engem szolgál. Miután ezt ilyen jól megbeszéltük a testem olyan volt, amilyennek lennie kellet. :) Sokat dolgoztunk és megint tanultunk valamit így együtt: a testem és én.

Sci fi

sites.google.com

Tíz éves lehettem, mikor először adta a TV az "Orion űrhajó fantasztikus kalandjai" c. filmet, és mit mondjak? Imádtam. Számomra mindig is evidens volt, hogy vannak földönkívüli intelligens lények. Létezhetetlen az, hogy ez a hatalmas világegyetem csak azért van, hogy esténként láthassunk csillagokat az égen, és ha már van számtalan égitest, akkor azok egytől-egyik élettelen kihalt világok. Az indiános könyvek mellett a tudományos-fantasztikus könyveket is faltam. Teljesen hülyeség szerintem olyan ürügyet felhozni, hogy egy bolygón azért nem létezhet élet, mert másmilyen körülmények uralkodnak ott, mint a Földön. Oké, ha mások a körülmények, akkor másfajta élet alakul ki ott, nem? Nem is értem, miért döbbentek meg tudós elmék, mikor kiderült a múltkoriban, hogy a tenger mélyén, hihetetlen mélységben és nyomás alatt, magas hőmérsékleten, mérgező gázokat okádó kürtők közvetlen közelében élőlények vannak! Miért ne? Azok a körülmények csak számunkra elviselhetetlenek.

Egy időben sokat beszéltek a csészealjakról is, aztán egy idő után szépen beszivárgott a köztudatba, hogy aki hisz a földönkívüliek létezésében nevetséges és szégyellnivaló.

Manapság már leginkább azt látom, hogy a legtöbb dologról, amit igazságnak hittem egykor, mára kiderült, hogy egy nagy átverés szerves része. Az oktatás, a média mind eszköz ahhoz, hogy könnyen irányítható, önálló gondolkodásra alig képes, jól ellenőrizhető embertömegek jöhessenek létre. A legmerészebb sci fi írókat megszégyenítő az a történet, ami lassan kibontakozik a homályból. Ma végignéztem az összes részét /4/ a Thrive - Növekedj! c. filmnek.

A benne hallottakat jórészt ismertem már, de így egységesen, ilyen alaposan körbejárva korunk minden problémáját, ennyire korrekten bemutatva még nem láttam. Megéri a ráfordított időt!

Aranykapu

Honty Márta Aranykapu

Úgy tartják, amikor a tanítvány készen áll, megérkezik a tanító. A tanítvány hiába kéri a beavatást, hiába fizet drága tanfolyamokért, csak akkor tudja magába építeni a tanítást, ha már megélte azokat a stációkat, amelyek által képessé lesz magáévá tenni a tanítás lényegét.

Senki sem vezethet mást végig a saját megjárt útján, mert mindenkinek saját útja van, saját megtanulandó feladatokkal. Ez egyszerre fájdalmas és felemelő. A régi öregek azt mondták , hogy csak annyi terhet rak rád az Isten, amennyit elbírsz. Mennyire más életfelfogás ez, mint amiben most élünk, folyton elégedetlenkedve, szitkozódva, átkozva mindent és mindenkit. A terhek hordozása megerősít. Idővel ráébreszt bennünket saját erőnkre.

Tanító nem csak egy személy lehet, hanem egy szituáció egy sorshelyzet, egy probléma, amelyik szembejön velünk. Megesik, hogy elbukunk, hogy kifog rajtunk, vagy megpróbáljuk kikerülni. Minden esetben újra felbukkan majd különböző formában, egészen addig, míg meg nem tudjuk oldani. Nem éri meg arra játszani, hogy megpróbáljuk kicselezni választott sorsunkat, mert ebben az esetben hatványozott erővel bukkan elénk abban a pillanatban, mikor épp elégedett mosollyal veregettük meg a vállunkat.

A megoldandó feladatainkat magunk választjuk, segítőink pedig lélekcsaládunk tagjai, akik vállalják a saját szerepüket a mi kis színdarabunkban.  Minden megpróbáltatás egy-egy tapasztalatszerzési lehetőség.

Amit hajlamosak vagyunk rossznak ítélni, gyakran sokkal gyorsabban elvezet a célhoz. Ha egy embernek mindene megvan egy idő után motiválatlanná válik, hiányzik az életéből a kihívás, a cél. Az életben hullámhegyek és hullámvölgyek követik egymást, zűrösebb és nyugodtabb időszakok váltakoznak, hol kerék, hol talp. A küzdelmes életszakaszok után általában van lehetőség pihenni is.

Az egész életünk tanulási, fejlődési folyamat. Nem a semmiből a semmibe tartó röpke felvillanás.

Tapasztalataink nem csak a saját tulajdonunk, hanem úgy gyűjtjük be őket, mint a méhek a virágport, meg a nektárt az egész méhcsalád számára. Mi az egész emberiség, sőt az Univerzum minden intelligens létezőinek nagy családja számára szerzünk tapasztalatokat. Ha igaz, nemsokára kicsengetnek, kapuk nyílnak amelyek új világba vezetnek majd. Olyan ez a kapu, mint a mesében: szurokkal, vagy arannyal borítja be a rajta átmenőt.

Résznek lenni

greenmarketinkgblog.com

Leginkább akkor szoktam érezni, mikor tekerek a kerómmal.
Olyan érzés, mintha szobabiciklin ülnék, egy helyben, a világ meg körém lenne vetítve. Valahogy valószerűtlennek tűnik az egész. Érzem magam, hogy tekerek, látom, hogy halad körülöttem az utca, meg megy az élet, mégis valahogy látom az egészet kívülről is. "Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon..." /LGT/
Szóval: tegyük fel, hogy én, - aki most vagyok-, olyan vagyok, mint egy ujj, amelyiket a vízbe dugják, és ott megéli, megtapasztalja a vízben létezés minden ismérvét. Számára az a valóság, mivel valóban az is.
Azonban az ujj nem független a kéztől, amelyiknek része, és amely általa tapasztalatokat szerez a vízben levésről. A kéznek még több ujja is van, mind-mind saját önálló tapasztalatot gyűjt különböző létezési területekről. /Engedjük meg most azt a lehetőséget, hogy ez létezhet! :)/
Ilyen megközelítésből már érthető, hogy a valóságok helytől, időtől függetlenül, egyszerre léteznek. és hogy minden tapasztalás a nagyobb egységet szolgálja, amelynek részei vagyunk, hiszen az ujjak kézben egyesülnek, a kezek pedig egy nagyobb egységhez tartoznak.
Mivel a nagyobb egység /kéz/ része vagyok, ezért nem korlátozódom csupán arra az egyetlen ujjra, hanem én magam vagyok az Egész is, az Egésznek egy kihagyhatatlan szerves része. Mondhatom-e azt, hogy az ujjam nem én vagyok? Ugye, nem?
Sokkal több vagyok, mint amennyit valaha is éreztem, hittem magamról! Amennyiben az egész része vagyok, rendelkezésemre áll/állhat az Egész teljes tudása.
Erről szól a tudatosság kiterjesztése! Tudatába kell lenni annak, hogy nem csak "addig tartok", mint amit eddig tudtam, hanem fel kell venni a kapcsolatot a teljes énünkkel, teljes személyiségünkkel. Adódik a kérdés, hogy ezt hogy kell csinálni? Leginkább megengedéssel. Ha megengedem magamnak, hogy kinyíljak annak a lehetőségnek, hogy ez a valóságnak ugyanúgy része, sőt még sokkal inkább!
Amikor megengedjük magunknak, hogy ezt megtapasztaljuk, egy nagyon szokatlan, kiterjedő érzést élünk át. Olyan, mintha felfújnának, mint egy lufit, de ez nem feszítő érzés! Épp ellenkezőleg: olyan, mintha kiengednének egy eddig bepréselt állapotból. Könnyűség, öröm, s miközben tágulok, magamba fogadom a körülöttem lévő világot, egyre nagyobb és nagyobb teret átfogva. Akár az egész Földet, az egész Galaxist képes érzékelni az, aki hajlandó elindulni erre a kalandra.
Most már nincs is más hátra, "csak" hozzáférni a teljes tudáshoz :)))!

Hosszú hétvége

Még hogy hosszú, de milyen munkás! Nagyon sokat dolgoztunk, olyan sokat, hogy tegnapra megint bedurrant a derekam. Most gondolkozhatok rajta, hogy azért mert "nem hajlok meg", vagy azért, mert "áldozati szerepet vállaltam fel"? Most egyiket sem érzem valósnak, de mint tudjuk: mit lehet tudni, megint mit söpörtem be a szőnyeg alá? :)

Azért szépségekben sem volt hiány:

Hangokról

Ocean Symphony by Ged Salazar Garcia

 

Köszönöm a vállalkozókedvűeknek, hogy részt vettek a hangfile-os kísérletben! :)

Direkt nem írtam hozzá ismertetést, kíváncsi voltam, hogy önmagában a hangok, ez a "zene" milyen hatást vált ki abból, aki nem tudja, hogy mi az információtartalma.

Most elárulom, hogy Tom Kenyon ezt a meditációt szívcsakra tisztításra ajánlotta. Szándéka szerint a "zene" első fele felszabadítja, felkavarja a szívünkben mélyen elrejtett fájdalmakat, szennyeződéseket, majd a második része, - amelyben a Hathorok által használt hangokat alkalmazta -, tisztítja, gyógyítja ezeket a tudat alatti sérüléseket. Úgyhogy: Intuitív gratulálok! Bár azt gondoltad kívül maradtál, nagyon is érzékenyen fogtad az adást! :)

Artemis tartotta az óvatos távolságot, Attila pedig hősiesen kitartott, mivel Ő nagy kutató, és nem hagyja nyugodni a világ tökéletlensége. :)

Azt hiszem, a hangok, hangzatok, dallamok, harmóniák egyre fontosabbakká válnak életünkben, mivel a hangok világa az, amelyik legjobban emlékeztet arra a világra, ami ezen a 3 D-n túl van. Az emberiség bizonyos tagjai mindig is tudták ezt, úgy nevezték: a szférák zenéje.

Amikor az ember olyan zenét hallgat pl., amelyiknek nincs szövege, vagyis nem TUDJA miről szól, akkor kénytelen lesz ráhangolódni, hogy MEGÉREZZE. Az elme, a tudat ki van kapcsolva, bár igyekszik címkézni ("ez olyan mintha"...), de ha a hallgató átadja magát a hangok varázsának, valóban varázslatos világba kerül, ami leginkább folyékony közegként értelmezhető. A hangok áradnak, magukkal sodornak, érzelmeket ébresztenek, színek, fények érzetét keltik. Nagyon összetett, elemeire nem bontható világ, ahol minden egymásba szövődik, minden mindent áthat, folytonos mozgásban, változásban van.

A hangok rezgése információval rendelkezik. Orosz természetgyógyászok komoly kísérleteket folytattak a hangok és bizonyos szavak gyógyító hatásáról. Az egyiptomiak is gyógyítottak hangrezgésekkel, igen kifinomult módszerük volt, melyet Imhoteptől/Hermész Triszmegisztosztól eredeztettek. A Hórusz szeme c. sorozat 5. része, a Szakkara, a Kristálykomplexum c. részben érdekes dolgokat hallhatunk erről. (is)

Visszatérve Tom Kenyonhoz: először a Tobozmirigy aktiválás-t hallottam tőle, mit mondjak? Enyhén szólva is idegenkedtem. Később rájöttem az ízére, amikor elvárások nélkül, befelé figyelve hallgattam a test bizonyos területein (a tobozmirigynél természetesen a harmadik szem magasságában belül a koponyában) intenzíven érezhető rezgések keletkeztek. Fantasztikus élmény, amikor a hangok elkezdik áthangolni a testet.

Legtöbbször a Kristálypalota meditáció-t hallgattam, de ajánlom az egész Hang ajándék  oldalt, valamint nagyon értékesek Tom Kenyon Hathor üzenetei Bagi Ákos fordításában