greenmarketinkgblog.com
Leginkább akkor szoktam érezni, mikor tekerek a kerómmal.
Olyan érzés, mintha szobabiciklin ülnék, egy helyben, a világ meg körém lenne vetítve. Valahogy valószerűtlennek tűnik az egész. Érzem magam, hogy tekerek, látom, hogy halad körülöttem az utca, meg megy az élet, mégis valahogy látom az egészet kívülről is. "Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon..." /LGT/
Szóval: tegyük fel, hogy én, - aki most vagyok-, olyan vagyok, mint egy ujj, amelyiket a vízbe dugják, és ott megéli, megtapasztalja a vízben létezés minden ismérvét. Számára az a valóság, mivel valóban az is.
Azonban az ujj nem független a kéztől, amelyiknek része, és amely általa tapasztalatokat szerez a vízben levésről. A kéznek még több ujja is van, mind-mind saját önálló tapasztalatot gyűjt különböző létezési területekről. /Engedjük meg most azt a lehetőséget, hogy ez létezhet! :)/
Ilyen megközelítésből már érthető, hogy a valóságok helytől, időtől függetlenül, egyszerre léteznek. és hogy minden tapasztalás a nagyobb egységet szolgálja, amelynek részei vagyunk, hiszen az ujjak kézben egyesülnek, a kezek pedig egy nagyobb egységhez tartoznak.
Mivel a nagyobb egység /kéz/ része vagyok, ezért nem korlátozódom csupán arra az egyetlen ujjra, hanem én magam vagyok az Egész is, az Egésznek egy kihagyhatatlan szerves része. Mondhatom-e azt, hogy az ujjam nem én vagyok? Ugye, nem?
Sokkal több vagyok, mint amennyit valaha is éreztem, hittem magamról! Amennyiben az egész része vagyok, rendelkezésemre áll/állhat az Egész teljes tudása.
Erről szól a tudatosság kiterjesztése! Tudatába kell lenni annak, hogy nem csak "addig tartok", mint amit eddig tudtam, hanem fel kell venni a kapcsolatot a teljes énünkkel, teljes személyiségünkkel. Adódik a kérdés, hogy ezt hogy kell csinálni? Leginkább megengedéssel. Ha megengedem magamnak, hogy kinyíljak annak a lehetőségnek, hogy ez a valóságnak ugyanúgy része, sőt még sokkal inkább!
Amikor megengedjük magunknak, hogy ezt megtapasztaljuk, egy nagyon szokatlan, kiterjedő érzést élünk át. Olyan, mintha felfújnának, mint egy lufit, de ez nem feszítő érzés! Épp ellenkezőleg: olyan, mintha kiengednének egy eddig bepréselt állapotból. Könnyűség, öröm, s miközben tágulok, magamba fogadom a körülöttem lévő világot, egyre nagyobb és nagyobb teret átfogva. Akár az egész Földet, az egész Galaxist képes érzékelni az, aki hajlandó elindulni erre a kalandra.
Most már nincs is más hátra, "csak" hozzáférni a teljes tudáshoz :)))!
Olyan érzés, mintha szobabiciklin ülnék, egy helyben, a világ meg körém lenne vetítve. Valahogy valószerűtlennek tűnik az egész. Érzem magam, hogy tekerek, látom, hogy halad körülöttem az utca, meg megy az élet, mégis valahogy látom az egészet kívülről is. "Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon..." /LGT/
Szóval: tegyük fel, hogy én, - aki most vagyok-, olyan vagyok, mint egy ujj, amelyiket a vízbe dugják, és ott megéli, megtapasztalja a vízben létezés minden ismérvét. Számára az a valóság, mivel valóban az is.
Azonban az ujj nem független a kéztől, amelyiknek része, és amely általa tapasztalatokat szerez a vízben levésről. A kéznek még több ujja is van, mind-mind saját önálló tapasztalatot gyűjt különböző létezési területekről. /Engedjük meg most azt a lehetőséget, hogy ez létezhet! :)/
Ilyen megközelítésből már érthető, hogy a valóságok helytől, időtől függetlenül, egyszerre léteznek. és hogy minden tapasztalás a nagyobb egységet szolgálja, amelynek részei vagyunk, hiszen az ujjak kézben egyesülnek, a kezek pedig egy nagyobb egységhez tartoznak.
Mivel a nagyobb egység /kéz/ része vagyok, ezért nem korlátozódom csupán arra az egyetlen ujjra, hanem én magam vagyok az Egész is, az Egésznek egy kihagyhatatlan szerves része. Mondhatom-e azt, hogy az ujjam nem én vagyok? Ugye, nem?
Sokkal több vagyok, mint amennyit valaha is éreztem, hittem magamról! Amennyiben az egész része vagyok, rendelkezésemre áll/állhat az Egész teljes tudása.
Erről szól a tudatosság kiterjesztése! Tudatába kell lenni annak, hogy nem csak "addig tartok", mint amit eddig tudtam, hanem fel kell venni a kapcsolatot a teljes énünkkel, teljes személyiségünkkel. Adódik a kérdés, hogy ezt hogy kell csinálni? Leginkább megengedéssel. Ha megengedem magamnak, hogy kinyíljak annak a lehetőségnek, hogy ez a valóságnak ugyanúgy része, sőt még sokkal inkább!
Amikor megengedjük magunknak, hogy ezt megtapasztaljuk, egy nagyon szokatlan, kiterjedő érzést élünk át. Olyan, mintha felfújnának, mint egy lufit, de ez nem feszítő érzés! Épp ellenkezőleg: olyan, mintha kiengednének egy eddig bepréselt állapotból. Könnyűség, öröm, s miközben tágulok, magamba fogadom a körülöttem lévő világot, egyre nagyobb és nagyobb teret átfogva. Akár az egész Földet, az egész Galaxist képes érzékelni az, aki hajlandó elindulni erre a kalandra.
Most már nincs is más hátra, "csak" hozzáférni a teljes tudáshoz :)))!
:) Jó érzés, igaz? :)
VálaszTörlésFelejthetetlen. Aki egyszer érzi, mindig vágyik rá, vagyis erős függést okoz! :)))
TörlésHá nekem már az is elég lenne, ha az én kis banális világomat át tudnám ölelni...de jó a gondolat.
TörlésHát, Attila, a saját banális kis világommal nekem is megvan a saját teendőm. :) Ezek az utazások inkább "mellékállásban" mennek, kalandozások az ismeretlenbe ahelyett, hogy mondjuk az aktuális filmsorozatokat nézném.
TörlésLíbuc: megyek hozzád tanulni. Ezt a kint is vagyok, bent is vagyok érzés nagyon ritkán tapasztaltam, de nagyon érdekel a téma :).
VálaszTörlésHa megtanítasz, cserében csákányolok, lapátolok vagy akármi :).
Hú, ez nagyon kecsegtető ajánlat, azt hiszem, tudnék is munkát adni! :))
TörlésFogalmam sincs, hogy meg tudnálak-e tanítani arra, amit én megtapasztaltam. Elmondhatom, hogy én hogy jutottam el odáig, de azt hiszem, minden út egyéni. Megígérem, hogy megpróbálom leírni az én utamat. Ettől függetlenül, ha csákányozhatnékod van, jöhetsz nyugodtan! :))
Ilyen filós csákány kurzusokat én is bevállalnék nálam. Tök ingyen! ))))
Törlés@Muzsi Attila: hozzád közelebb lakom, mint Líbuchoz, de így sem tíz perces út :).
Törlés@Líbuc: ha nyerek a lottón, több szabadidőm lesz és akkor mindenképp megjelenek egy csákánnyal. Igaz lottózni sincs időm :)).
Ha ott teremhetnék egyik pillanatról a másikra... de jó volna :).
Attila: Vándortábor? Mit szólsz? :))
TörlésBarni. Majd kitalálok valamit, lottózni meg már mobilról is lehet! :)
Én is Libuc!!!! :) Nem is tudod, milyen jó lenne. Egész nyaramat a négy fal között töltöm... Nem akarsz nyári tábort csinálni? Mennénk segítni, és közben egy csomót dumálhatnánk, meg jókat ennénk, meg innánk is, meg tök jó lenne. :)
VálaszTörlésÉn már a múltkor is mondtam, hogy jöhetsz, de muszáj nyárig várni? Nyakamon a kapálási szezon! :)
Törlés