2012. június 3., vasárnap

Vénusz energiája


by Botticelli
..."Amíg létezni fog az ember, mint élőlényfajta, az a kérdés is fenn fog állni, hogy miért olyan a világ, amilyen. Itt a Földön Ti azt hiszitek, hogy minden atomokból áll, amelyek nem másak, mint pozitív és negatív töltésű energia. De mi alkotja a dolgok alakbeli sokféleségét, és mi tartja egyben az alakokat?
Erre a válasz a szellemben rejlik. Az ember a fizikai síkon saját világát a gondolatok hatalma által hozza létre. A világ azért lett megteremtve, hogy kivetítődjék a kollektív emberi gondolat. Például egy fa kinézetéről létező szellemi elképzeléseket generációról generációra továbbadják egymásnak az emberek, és ez a gondolati elvárás megakadályozza, hogy a fák megváltozzanak. Ha az ember arról alkotott szellemi elképzelése változik meg, hogy hogyan kell kinéznie egy fának, akkor az képes megváltozni.
Ha valaki azt mondja, hogy "ez lehetetlen", ő egy korlátolt szellemi tartásból beszél. Minden lehetséges, de az ember tudatlanságból önmagát korlátozza. Így egy korlátolt világa lesz, amelyik továbbra is korlátozza a gondolatait és a világot. Az ember világa addig sosem változhat meg, amíg meg nem változtatja a gondolatait. "...
Junius 5-6-án a Vénusz átvonul a Nap előtt, vagyis megnyilkvánul a "Napbaöltözött Asszony", a nőiség, a szépség, a harmónia, a művészetek, a szeretet, elfogadás energiája. Ez alkalomból újra világmeditáció lesz, amelyről bővebben itt lehet olvasni:
Miközben olvasgattam, a SPIRITUÁLIS UFOKUTATÁS blogon elém került az az írás, amelyből a fenti idézet származik:
Mondhatni, érdekes egybeesés, hogy épp most jött be a képbe. Amint olvasni kezdtem, megint mozgolódni kezdett bennem a kisördög, hogy túl sok minden vág egybe ahhoz, hogy ezeket a dolgokat, amiket ez a hölgy leírt, "csak úgy" valaki kitalálja. Ha igen, akkor jólképzett, bölcs ember. A youtube-on is rákerestem, valóban úgy néz ki, mint bárki közülünk.
Lehet, hogy őseink sokkal többet tudtak még a ránk ható energiákról, mint mi? Így hozták létre a megszemélyesített energiaminőségeket, az Isteneiket, akiknek hódoltak, és akiknek a segítségét kérték.
Az idézet pedig az aktualitása miatt került ide. A világról alkotott elképzeléseink azok, amik a világ jelenlegi állapotát okozzák. Csak mi mind együtt vagyunk képesek ezen változtatni, felülírni, újjáalkotni.

2012. június 1., péntek

2012. május 29., kedd

Sors megélés

Sivák Enikő képe

Kosztich Évától már többször idéztem ezen az oldalon. Gondolatai komoly támogatást, segítséget jelentenek számomra, amikor a saját megérzéseimet próbálom megfogalmazni. 
A Tündérkert-ből idézek:

                                                          2012.05. 29.
Az elkövetkező gondolatok mind megélés és tapasztalat. Az elmúlt napok rögzitették.
Nem kell a boldogságodat mindenféle jövőbeli feltételekhez kötnöd, már
most is boldog lehetsz.
Haa...
Ha azokra a dolgokra és személyekre összpontosítasz, akiknek hálás vagy.
Mi az, ami jó az életedben? Miben vagy tehetséges, mik az erősségeid?
Élvezd az örömteli dolgokat, és erősebb leszel.
Vedd kezedbe a sorsod irányítását, és ne hagyd, hogy külső körülmények
határozzák meg az érzéseidet.
Tudd, hogy a nehézségeid azért adódnak, mert valahol nem oldottál fel
magadban egy árnyrészt, egy karmikus visszahúzó energiavonalat.
Vagyis ez régi, előző életbeli történést nem igazítottál ki ebben az
életedben, és fontos lenne, mert benne van a sorsfeladatodban.
Fogadd el, hogy amit nem értesz ellened játszó nehézséget ebben az
életedben, azokat te vétetted mások ellen egy olyan életedben,
amit nem tudhatsz meg egészen addig, míg a megoldások, az értések
háromnegyed részén túl nem jutottál.
Az emberiség ezen időszakában a sorsok nem áldozatkénti vezeklést
várnak, hanem megoldásokat és feloldásokat.
Sorsaink egymást követődése megíratódott már régen.  Van az
emberiségnek egy közös sorsa, amibe belefűződik minden csoport és
egyedi életút.
Minden egyedi útvonal a lehetőségek és a tanulások tárháza. A
fogantatás után megkezdődik ebben a világban a sors, amelyet valahogy,
valamennyi szakaszáig
bejár a megszületett. A család a bevállalt sorsfeladat kelléktárát
hordja magában. Pl. szeretetlenséget az kap, aki maga is ezt
gyakorolta a mostba ható régi életében.
Ha megérzi, hogy mennyire fájdalmas a szeretetlenség, és elkezdi
gyakorolni mások felé, és főleg azok felé, akiktől nem kapja meg a
szeretetet, akkor a tanulási folyamata
beindul, és képessé válik megtanulni az igazi szeretet mibenlétét.
Sokszor először kisállatok kerülnek mellé, ahol megtanulja a szeretés
felelősségét, az odafigyelést, a sajnálatot,
a feltétlen szeretet meglátását. Amikor kitárja a szívét, mer sírni,
mert örülni, mer játszani, akkor kezdi a szeretetet érteni.
Élethelyzeteinkben régi ellenségeinkkel, akiket vagy mi bántottunk,
vagy ők bántottak, találkozunk, és mindegyik élethelyzet másra tanít
minket.
Agyunk nem emlékezhet a miértekre, csak bizonyos helyzetekben, amikor
már közel a megoldás.
Sorsunk olyan mindegy egy számítógép program, vagy egy labirintus. A
belépőpont ebbe a világba és a beteljesítendő feladatok adottak. Amit
meg kell oldani, az is adott.
De a megoldások, a lehetőségek több úton is lehetségesek. Adott
útszakaszokon találkozni kell emberekkel, meg kell oldani feladatokat,
át kell menni ingoványokon,
Az útkereszteződésekben viszont találkozni kell adott emberekkel és
történésekkel.
Az emberiség sorsában minden úgy van kialakítva, hogy ez lehetséges is
legyen. Az ember addig nem tudhatja az agyának értésével, hogy mit
miért kell megtennie bármi áron,
amíg el nem jut a megoldás utolsó szakaszába. A szabad akarat életünk
minden szakaszán más paraméterekkel együtt ható. Minél több mindent
megoldottunk saját sorsunkban, annál nagyobb részt vállalunk a
közösség sorsában, és ott a szabad akarat a közösség rendje szerint
való. Itt már az egyedi önző döntés mások nehézségét is okozza.
Szabad akarata és közös döntési felület van már jelen, amihez igazodik
az egyén sorsa, és szabad döntéseinek területe megváltozik.
Az emberiség programja korszakonként íródott meg, a sorsutak végtelen
hálózatával együtt.
Egy embernek több halálpontja lehetséges, több sorsútja van. Minden
kereszteződésben dönt, hogy a labirintus melyik útján halad tovább. A
labirintusból egy kijárat visz ki, ez a beteljesedett sors
kilépőpontja, ahol az emberiség sorsát is nagyban megemeli,
megtisztítja a kilépő lélek.
Ebben az évben minden születésnap az utolsó nagy futás nyitánya. Ha
eddig sokat letudtunk a negatív karmánkból, akkor eljönnek a
lehetőségek, az utolsó nagy próbatételek,
állandóak a megmérettetések, hogy mi maradt még megértetlenül, annak
újrapróbálása. A következő év születésnapja pedig lezárja a több ezer
évnyi küzdést és tanulást, és
elvehetjük saját munkánk eredményét. Ki mint vetett, úgy arat.
Ez év végére pedig az emberiség közös sorsában történik meg ugyanez a zárópont.
Van még idő. Figyeljetek magatokra, az indulataitokra. Vigyetek belé
mélyebb értést. Vállaljátok be a nehézségeket is, ne kerüljétek ki.
Béküljetek meg azokkal a mélyebb értés jegyében, akikkel
még nem tudtatok zöld ágra vergődni, és a sors megtartotta
mellettetek. A lehető legtöbb adósságot rendezzétek le. Megadja a sors
hozzá a lehetőségeket.
Az önzetlen szolgálat sokat segít a kiegyenlítésben.
Minden önző döntést azonnal próbáljatok javítani, és igazítani a
családi, és a csoportsorsokhoz.
Mindig úgy gondolkodjatok, hogy a sors azért várja a kiegyenlítődést,
mert ti valamikor szintén ugyanezt tettétek ővelük.
Minden ami van, bármennyire is nehéz, azért történik, hogy a legtöbb
adósságot letudjad a születésnapod végéig. S ugyanígy az emberiség
sorsában is.
Alázat és értés kell ehhez az utolsó időszakhoz.
És ne feledjük soha, hogy a sorsunk igazságos a nagy egész rendjén
belül, csupán nem látjuk át ezeknek az igazságoknak a kiegyenlítő,
tanító vonulatait.

2012. május 28., hétfő

Az a bizonyos borsó


Íme az első termés, amiről ígéretemhez híven beszámolok. :) Kifejtettem, és előkészítettem a leves őzésthez.


Szerintem gyönyörű!
Aztán itt a végeredmény, de megállapítottam, hogy nem leszek gasztroblogger!


A fotó a fény hiánya miatt nem túl jó, a barátnőm szerint valószínűleg a sötét erők okozhatták. :)
Akkor ez most a virtuális vendéglátás. Csirkeaprólékkal és új zöldségekkel készítettem, nagyon finom lett és gondoltam Rátok! :)
Spenót betakarítási kampány is volt.




A spenóthoz mellékelek egy receptet, Ildi reggelije névre hallgat, mivel a barátnőm ütötte össze még az első levelekből:
Végy 2db újjagymát levelestől karikázd fel.
Pici olivaolajon futtasd meg, tépkedd bele a spedótleveleket. Amikor "összeesett" /elájult :)/ esetleg egy pici fokhagymával is spékelheted. Étvágytól függően 2-5 tojást üss rá, sózd borsozd igény szerint. Ezt aztán lehet tovább variálni kreatív ötletekkel.
Jó étvágyat!

2012. május 27., vasárnap

Szűrő


Egyre hajmeresztőbb információkkal találjuk szembe magunkat. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet eldönteni, mi ezekből "igaz"? Én nem tudok erre olyan választ adni, ami tuti. Szűrjük át magunkon és hallgassunk a szívünkre, mondodanám, bár ez már közhely. Mégsem tudok jobbat. Mindenki annyit tud befogadni, ahol éppen tart a megértésben.
A sokéves tapasztalatom az, hogy sokfelől sokféle infót kell begyűjteni, összevetni. Az ősi tanításokat a legfrissebb tudományos eredményekkel, az újabban divatos "csatornázásokat" /szellemi, médiumi úton érkező közvetítéseket / a hajdani próféták hasonló módon kapott szövegeivel, stb. 
 Nem könnyű nyitottá, befogadóvá válni, hiszen egész eddigi életünkben valami egész másra voltunk trenírozva. Úgy tanították, hogy ez van, ezt kell elfogadni, minden más  mese, babona, agyrém, ostobaság, hiszékenység, nevetséges, szégyellnivaló. 
Emlékszem, mikor még az elején jártam ennek a felfedező útnak, mennyire megriadtam egy-egy hihetetlen infótól. Aztán ahogy gyűltek az ismeretdarabkák, úgy kezdett minden lassan a helyére kerülni. Volt, hogy évek teltek el, mire eljutottam oda, hogy rájöttem: a régebben elutasított dolgok nagyon is illenek a képbe.
Hogy mi az "igazság" és mi nem az, nem tudom most sem. Majd az idő bebizonyítja, vagy elveti. Minden amiről hallunk, olvasunk valakin keresztül érkezik hozzánk. Az ő hiedelemvilága, látásmódja szövi át. Ezért nem tartom helyesnek, ha csak egy bizonyos emberhez, irányzathoz ragaszkodik valaki, mert az akármennyire "jó", akkor is csak a gyémánt egyetlen oldala.
 Azt gondolom az igazság mi mind együtt vagyunk. Mindannyian őrzünk valamit, amiből a teljesség összeáll.
Ráadásul ezt az igazságot folyamatosan mi formáljuk a saját képmásunkra.

Újra közös meditáció

by Giovanni Rubartelli

Ma este 9-kor újra közös meditáció lesz, ki-ki döntse el. hogy az itt írtakról mi a véleménye, és ha jónak látja csatlakozhat a meditációhoz.

2012. május 23., szerda

Képalkotás

oktel.hu

"Képzeld el!" - mondjuk gyakran, megfeledkezve a szavak mélyén megbújó jelentésről.
Mi is ez a "KÉPzelés", vagy "vizualizálás"  (ahogy manapság divatos nevezni ), és főként: mire jó? 
A minapi csoportos meditáció alatt minden résztvevőnek ugyanazt kellett elképzelni: megtisztul a Föld minden negatív entitástól (létezőtől), negatív energiától, a félelemtől, háborúktól, önzéstől stb. A minden szempontból megtisztult Földünket képzeltük el olyannak, amilyennek látni szeretnénk. Hogy mindez hiábavalóság?
Nagyon is nem az!
Belénk van nevelve, hogy ne álmodozzunk, ne képzelődjünk, mert az semmire se való, meddő időpocsékolás. Pedig gondoljuk csak végig: hogyan jönnek létre a műalkotások, a találmányok, az épületeink és minden amit az ember alkot!
Kezdetben vala a gondolat. A gondolat, ami nem kézzelfogható, nem anyagi, mégis létezik, mert befészkeli magát az agyunkba és nem hagy nyugodni. Honnan jön ez a gondolat? Hogy lett? Így akaszkodtak véletlenül össze az agyunkban levő kémiai alkotóelemek? De hagyjuk is ezt a részét a dolognak, bár ez is megér egy misét. Talán majd addig is eljutunk egyszer. Szóval: foglakoztat minket egy megvalósulni igyekvő gondolat, annyira foglalkoztat, hogy vágy keletkezik bennünk, ellenálhatatlan vágy, hogy megalkossuk, formába öntsük.  Egyre több részlet áll össze, aztán lassan "lejön az anyagba", vázlatok, rajzok szóbeli tervezgetések formájában. Aztán megszületik a kész új mű, ami eddig sehol sem volt. A semmiből ajtó lesz /Attila ;-) / vagy épület, repülőgép, festmény, vagy a gondolat kristályosított változata: vers. Minden, amit mi emberek teremtünk, ezt az utat járja be. A képzeletünkben megjelenő KÉP formát kap a valóságunkban. 
Íme a teremtő képzelet, a legnagyobb teremtő erőnk, amiről lebeszélnek bennünket!
Egy gondolatból annál nagyobb valószínűséggel lesz kézzelfogható valóság, minél nagyobb a létrejöttét akaró, segítő erő, a vágy, a szándék. Minél többen akarnak valamit, annál nagyobb ez az erő. A szándékok összeadódnak! Mi egyes emberek olyanok vagyunk, mint egy-egy falevél, a fa lombkoronája mégis egyetlen szerves egységként szolgálja a fát, egyedül, önmagában értelmetlen a léte.
Mondhatjuk persze, hogy ebben a mostani eltozult világunkban úgysem megyünk semmire azzal a maroknyi emberrel, akik hókuszpókuszolnak. Azt is mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mégis: "nincsen az az egy fecske, amelyik után ne jönne a többi" - Berecz Sztyopkát idézve-. :)