2012. május 29., kedd

Sors megélés

Sivák Enikő képe

Kosztich Évától már többször idéztem ezen az oldalon. Gondolatai komoly támogatást, segítséget jelentenek számomra, amikor a saját megérzéseimet próbálom megfogalmazni. 
Tündérkert-ből idézek:

                                                          2012.05. 29.
Az elkövetkező gondolatok mind megélés és tapasztalat. Az elmúlt napok rögzitették.
Nem kell a boldogságodat mindenféle jövőbeli feltételekhez kötnöd, már
most is boldog lehetsz.
Haa...
Ha azokra a dolgokra és személyekre összpontosítasz, akiknek hálás vagy.
Mi az, ami jó az életedben? Miben vagy tehetséges, mik az erősségeid?
Élvezd az örömteli dolgokat, és erősebb leszel.
Vedd kezedbe a sorsod irányítását, és ne hagyd, hogy külső körülmények
határozzák meg az érzéseidet.
Tudd, hogy a nehézségeid azért adódnak, mert valahol nem oldottál fel
magadban egy árnyrészt, egy karmikus visszahúzó energiavonalat.
Vagyis ez régi, előző életbeli történést nem igazítottál ki ebben az
életedben, és fontos lenne, mert benne van a sorsfeladatodban.
Fogadd el, hogy amit nem értesz ellened játszó nehézséget ebben az
életedben, azokat te vétetted mások ellen egy olyan életedben,
amit nem tudhatsz meg egészen addig, míg a megoldások, az értések
háromnegyed részén túl nem jutottál.
Az emberiség ezen időszakában a sorsok nem áldozatkénti vezeklést
várnak, hanem megoldásokat és feloldásokat.
Sorsaink egymást követődése megíratódott már régen.  Van az
emberiségnek egy közös sorsa, amibe belefűződik minden csoport és
egyedi életút.
Minden egyedi útvonal a lehetőségek és a tanulások tárháza. A
fogantatás után megkezdődik ebben a világban a sors, amelyet valahogy,
valamennyi szakaszáig
bejár a megszületett. A család a bevállalt sorsfeladat kelléktárát
hordja magában. Pl. szeretetlenséget az kap, aki maga is ezt
gyakorolta a mostba ható régi életében.
Ha megérzi, hogy mennyire fájdalmas a szeretetlenség, és elkezdi
gyakorolni mások felé, és főleg azok felé, akiktől nem kapja meg a
szeretetet, akkor a tanulási folyamata
beindul, és képessé válik megtanulni az igazi szeretet mibenlétét.
Sokszor először kisállatok kerülnek mellé, ahol megtanulja a szeretés
felelősségét, az odafigyelést, a sajnálatot,
a feltétlen szeretet meglátását. Amikor kitárja a szívét, mer sírni,
mert örülni, mer játszani, akkor kezdi a szeretetet érteni.
Élethelyzeteinkben régi ellenségeinkkel, akiket vagy mi bántottunk,
vagy ők bántottak, találkozunk, és mindegyik élethelyzet másra tanít
minket.
Agyunk nem emlékezhet a miértekre, csak bizonyos helyzetekben, amikor
már közel a megoldás.
Sorsunk olyan mindegy egy számítógép program, vagy egy labirintus. A
belépőpont ebbe a világba és a beteljesítendő feladatok adottak. Amit
meg kell oldani, az is adott.
De a megoldások, a lehetőségek több úton is lehetségesek. Adott
útszakaszokon találkozni kell emberekkel, meg kell oldani feladatokat,
át kell menni ingoványokon,
Az útkereszteződésekben viszont találkozni kell adott emberekkel és
történésekkel.
Az emberiség sorsában minden úgy van kialakítva, hogy ez lehetséges is
legyen. Az ember addig nem tudhatja az agyának értésével, hogy mit
miért kell megtennie bármi áron,
amíg el nem jut a megoldás utolsó szakaszába. A szabad akarat életünk
minden szakaszán más paraméterekkel együtt ható. Minél több mindent
megoldottunk saját sorsunkban, annál nagyobb részt vállalunk a
közösség sorsában, és ott a szabad akarat a közösség rendje szerint
való. Itt már az egyedi önző döntés mások nehézségét is okozza.
Szabad akarata és közös döntési felület van már jelen, amihez igazodik
az egyén sorsa, és szabad döntéseinek területe megváltozik.
Az emberiség programja korszakonként íródott meg, a sorsutak végtelen
hálózatával együtt.
Egy embernek több halálpontja lehetséges, több sorsútja van. Minden
kereszteződésben dönt, hogy a labirintus melyik útján halad tovább. A
labirintusból egy kijárat visz ki, ez a beteljesedett sors
kilépőpontja, ahol az emberiség sorsát is nagyban megemeli,
megtisztítja a kilépő lélek.
Ebben az évben minden születésnap az utolsó nagy futás nyitánya. Ha
eddig sokat letudtunk a negatív karmánkból, akkor eljönnek a
lehetőségek, az utolsó nagy próbatételek,
állandóak a megmérettetések, hogy mi maradt még megértetlenül, annak
újrapróbálása. A következő év születésnapja pedig lezárja a több ezer
évnyi küzdést és tanulást, és
elvehetjük saját munkánk eredményét. Ki mint vetett, úgy arat.
Ez év végére pedig az emberiség közös sorsában történik meg ugyanez a zárópont.
Van még idő. Figyeljetek magatokra, az indulataitokra. Vigyetek belé
mélyebb értést. Vállaljátok be a nehézségeket is, ne kerüljétek ki.
Béküljetek meg azokkal a mélyebb értés jegyében, akikkel
még nem tudtatok zöld ágra vergődni, és a sors megtartotta
mellettetek. A lehető legtöbb adósságot rendezzétek le. Megadja a sors
hozzá a lehetőségeket.
Az önzetlen szolgálat sokat segít a kiegyenlítésben.
Minden önző döntést azonnal próbáljatok javítani, és igazítani a
családi, és a csoportsorsokhoz.
Mindig úgy gondolkodjatok, hogy a sors azért várja a kiegyenlítődést,
mert ti valamikor szintén ugyanezt tettétek ővelük.
Minden ami van, bármennyire is nehéz, azért történik, hogy a legtöbb
adósságot letudjad a születésnapod végéig. S ugyanígy az emberiség
sorsában is.
Alázat és értés kell ehhez az utolsó időszakhoz.
És ne feledjük soha, hogy a sorsunk igazságos a nagy egész rendjén
belül, csupán nem látjuk át ezeknek az igazságoknak a kiegyenlítő,
tanító vonulatait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése