Kapaszkodások

http://indafoto.hu/grindlock/image/9182505-8b7fe6ff

"Mindenki szorítja a félelmét..." énekelte nem is olyan rég Zselenszky gróf, és milyen igaza volt!

Félelemre vagyunk kondícionálva.

Erről a témáról már a Félelem"játék" bejegyzésemben egyszer értekeztünk, most újra eltűnődtem azon, hogy mennyire át-meg átszövi mindennapjainkat a félelem. Ha valaki veszi a fáradtságot és megpróbálja egy napig figyelni magát, hogy hányszor szalad végig az agytekervényein, hogy fél valamitől, hát szerintem meglepődik. Félünk, hogy elalszunk, ezért ébresztőt készítünk elő magunknak, amitől már a kezdés is kellemetlen lesz. Én a magam részéről utálok mindenféle csörgésre-csipogásra stb. ébredést. / Inkább felébredek magamtól. :) /

Félünk, hogy nem nézünk ki jól, mikor a tükörben meglátjuk magunkat, félünk az öregedéstől, a fogaink romlásától, a hajunk túlzott hullásától, attól, hogy nem ér össze a nadrágunk, már megint híztunk...stb

Félünk akkor, ha eszünk, mert vajon mi van az ételben? / tartósító, vegyszer, koleszterimszint növelő, zsír, cukor, kálium....stb. / Félünk, ha nem eszünk, mert lesik a vércukorszint, tönkremegy a gyomrunk, gyengül a teljesítőképességünk ...stb.

Félünk, hogy nem jön a busz, dugóba kerülünk, baleset ér, nem érünk időben a munkahelyre, megázunk, megfázunk, ránk tüsszent valaki és elkapunk valami betegséget ...stb

Félünk, hogy meg tudunk-e felelni a feladatainknak, főnökünknek, kijövünk-e a kollégákkal, leépítésektől, munkanélküliségtől... stb.

Vég nélkül lehetne folytatni.

Miért van mégis, hogy annyira ragaszkodunk ehhez a félelemmel teli életvitelünkhöz? Miért olyan nehéz rávenni valakit, hogy próbálja máshogy nézni és élni az életét? Miért hiszik azt olyan sokan, hogy ez az élet normális, nincs mit tenni, így kell elfogadni ahogy van és küszködni benne utolsó leheletig?

Hallgatom a panaszokat és ha próbálom megvilágítani, hogy ki kéne lépni a bűvös körből, ami fogva tartja az illetőt, úgy megrémül, hogy azonnal bezárul. Megszűnne az ismerős világa, amelyikben már olyan tud tájékozódni. Akkor is értetlenül néznek, ha megkérdezem, hogy mi a jó nekik ebben a helyzetben? Hát semmi! Akkor miért nem változtat rajta?

Ugyanez a helyzet a világ mostani állásával. Egyre nyilvánvalóbban érzi mindenki, hogy "valami van", "valaminek történnie kell", "ez így tovább nem mehet". De akkor miért nem tesz érte? Kitől várja a csodát? Miért tűri nap mint nap, hogy a feje felett, ráadásul rá hivatkozva azt tegyenek a világgal, amit csak akarnak?

Mert fél! 

Mert erre kondícionálták!

Mert mindenki szorítja a félelmét...