Fontos gondolatok

jeindia.hu

Kozsdi Tamás a Facebook-on nagyon fontos gondolatokra irányítja a figyelmet. Bemásolom az egész szöveget, mert minden felelősen gondolkozó embernek figyelnie kell azokra a csapdákra, amik újabban sajnos nagyon aktuálisak lettek. Jó lenne végre tanulni is a múlt hibáiból, nem pedig megint a régi csapásokon haladni... 

CSAPDÁINK ELKERÜLÉSE VÉGETT

Joó Tibor: A magyar nemzeteszme 1939. (Bevezetés kulcs mondatainak kivonata, Kozsdi Tamás által)

„A nemzet emberi közösség. Az emberi szellem szervezi az ösztönös együttélés természeti állapotából hosszú fejlődés folyamán. Ami éppen nemzetté teszi, az egy fogalom, mit a nemzet mibenlétéről fogadott el a közösség, s mi életét mint eszmény és cél irányítja. E fogalom történeti képződmény, tehát változáson, fejlődésen megy keresztül. 

Egy közösséget az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát, eszmét állít maga elé, s azt követi, nem pedig merőben természeti ösztönöket és anyagias szükségleteket. Az eszme nem változik. Örök és egyetemes érvénnyel uralkodik a valóság felett. Ezt az emberi szellem csak nehezen, küzdelmek és tévedések árán közelítheti meg. 

A nemzet fogalma vs. nacionalizmus: A nacionalizmus ahhoz az eszméhez való ragaszkodást jelenti, hogy a nemzet tagjai közös származásúak, egynyelvűek, egy hazában és államban élnek, közös a kultúrájuk és sorsuk, így ők a nemzet tagjai. A nemzet mivoltát ilyen külső tárgyi vonásokban látják. A közös származást szívesen szigorítják egészen a faji azonosságig, de a faj biológiai fogalom. Nemzetet és fajt azonosítani tudományos értelemben (antropológia, természettudományok) képtelenség. A nemzetnek közös származásra, fajra alapítása – immár számtalanszor bebizonyosodott – képtelenségekre vezet. A vérszerinti származás és a faj a természet világába tartozik, a nemzetiség pedig szellem! (!!! - KT) 

Ugyanilyen nehézségek vannak a nyelv és a nemzet viszonyában is. A közös nyelv közösségformáló ereje azon a gyakorlati tényen alapszik, hogy a közösség létrejöttéhez és fenntartásához meg kell érteniük egymást. A nemzetet azonban az létesíti, ami a megértés folyamán kialakul: a közös szellem. (!!! - KT) Ezt pedig nemcsak a nyelv közvetíti. Nemzeti nyelvvé egy nyelv csak akkor válik, mikor már kialakult a nemzetiség, és az éppen azt a nyelvet választotta kifejező eszközül. Nem a nyelv teremt nemzetiséget; a nemzetiség egyik kifejeződése a nemzet lényegének. Ezernyi példa bizonyítja, hogy a nemzetiség nincsen a későbbi nemzetivé vált nyelvhez kötve, hanem idegen nyelven is megnyilatkozhat. Pl.: a középkorban a nemzetiség mindenütt a latin nyelven bontakozott ki, vagy például Anglia „legangolabb” törvényei francia nyelven maradtak fenn, de lásd például Rákóczi Ferenc latin vagy francia emlékiratait a magyar szellemről. 

Tehát a nyelv maga éppen oly kevéssé az a misztikus hatalom, mely a nemzetet létesíti, mint ahogy nem az a vér, a származás sem. Ha így volna, akkor az anyanyelv már magában véve a nemzet tagjává tenne bárkit… 

A nemzetiség alapjai sokkal mélyebben nyugszanak, mint materiális-biológiai vagy a nyelvközösség véletlen körülményeiben, s egy nemzet tagjává emelkedni sokkal komolyabb és bonyolultabb folyamat, mintsem hogy azt születés vagy nyelv ingyen, ajándékképpen hozhatná! 

S nem ilyen varázshatalom az állam sem. Csak a legtúlzóbb racionalizmussal állíthatja valaki, hogy az állampolgárság bárkit is automatikusan a nemzet tagjává tesz, s elvesztése kizárja a nemzetéből. Az állam intézményszerű alakulat, törvényeken, parancson és erőhatalmon alapul; a nemzet merőben érzelmi közösség, a hozzátartozás és iránta való hűség nem külső szabályok betartásában nyilvánul meg. Nemzetek ellehetnek állam nélkül is. Ha a nemzetet és államot azonosítjuk, kizárjuk az Erdélyben vagy Amerikában élő magyarokat nemzetünk köréből. A nemzeti egység szintúgy nem esik egybe az állami egységgel, mint az egyházi sem. 

A legmegtévesztőbb a közös kultúra és a sorsközösség elve. Hogy közösnek és nemzetileg sajátosnak érezzünk egy kultúrát és sorsot, ahhoz is a nemzet megléte kell. Viszont nagy kulturális különbségek sem szüntetik meg a nemzeti összetartozást. 

Mint a nemzeti nyelv, úgy a nemzeti műveltség is képződmény, alkotása a már élő nemzetnek, s benne az az egyetlenegy elem a nemzetileg lényeges, amiből (!!! – KT) az kihajtott, és ezen egyetlen elemnek a birtoka avat valakit egy nemzet tagjává; nélküle hasztalan egész nemzeti kultúrája.

A nemzet lényege sem az államiságban, sem a származásban, sem a nyelvben, sem a földrajzi hazában, még a kultúra egészében és a puszta sorsközösségben sem gyökerezik, ezek csak másodlagos képződmények magához a nemzethez képest. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet.

Amikor már kezd felderülni a vallásháborúk harcainak kimerülésével a népek békéje, mikor ismét kínálkozna az alkalom bizonyos rend megteremtésére, s felsejlik a szellemi egység (!!! KT) kilátása: akkor megint fellángol az esztelen emberi düh, okot lel az elkülönülésre és szembefordulásra, s a nemzetiség nevében – mint korábban Isten nevében – dúlják szét a béke lehetőségeit, elvakultsággal fordítva átokká a teremtés nagy áldását, az emberiség gazdag sokszínűségét. S mindez egy helytelen fogalom kedvéért s nevében. 

E nacionalizmus szerint a nemzet egy közös hazában, közös államban élő, közös származású, közös nyelvet beszélő, közös történeti múlttal és műveltséggel bíró embercsoport. Ilyen közösség a valóságban nincsen.