Tanulni mindenből lehet, csak figyelni kell. Figyelni arra, hogy mi mire tanít.
A sudokuból pl. sok mindent tanultam. Legelőször is azt, hogy mindig van következő lépés, akkor is, ha teljesen kilátástalannak látom éppen. Vagy, hogy van egy bizonyos folyamat: nem lehet lépéseket átugrani, mert minden egymásra épül. Akkor sem leszek előrébb, ha csalok, és meglesek egy számot, mert már bosszant, hogy nem tudok rájönni. Van úgy, hogy úgy tűnik, remekül haladok, eltölt a megelégedés, az egóm majd kicsattan, hogy milyen ügyes vagyok, ettől nem vagyok elég körültekintő, és az utolsó két-három számnál jövök rá, hogy rossz úton jártam.
Arra is megtanít, hogy ne adjam fel. Időnként elég félretenni egy kis időre a megoldatlan problémát, távolabb kerülni tőle, és csodák csodája, mikor újra kezembe veszem, azonnal látom a jó megoldást
Ahogy telik az idő, mindig nehezebb és nehezebb feladatok megoldására leszek képes. A kitartás előbb utóbb megérleli a gyümölcsét. Pedig ez csak játék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése