Gondoltam, lassan át kéne nevezni a blogomat, mivel megint kertes témát hozok, de aki nem szereti, majd kihagyja, de akkor sem bírom ki, hogy be ne számoljak erről a komposztálóról, amit ma alkottam. Mivel volt terület, meg néhány köteg szilvafa vízhajtás, a mindenféle szerves hulladékról - amit nem tudok már hova tenni - nem is szólva, nekiduráltam magam, a földbe döngöltem néhány karót, befontam vesszőkkel, és bár nem túl dizájnos, de próbának megteszi.
A sok munka közben azért ráébredtem két dologra is:
1: nem szeretem, ha döntenem kell
2: nem szeretem, ha megmondják mit csináljak és hogyan
Azért ez érdekes helyzet. :)
Ma ezer arcát mutatta az ég, ezek közül mutatok párat:
Nekem tetszik a dizájn, aszimmetrikus és véletlenszerű. Az ilyen dolgokban számomra mindig lendület van.
VálaszTörlésHát ez tényleg érdekes helyzet, dönteni se kelljen, de senki ne is mondja meg, hogy mi legyen. De akkor ki kellene találni egy harmadik alternativát
Ez igaz! Tényleg lendületből csináltam, le sem lehetett beszélni róla! :) Ami a harmadik alternatívát illeti, tűnődöm rajta... :)
TörlésJó ez a kerti kisblog, szívesen olvasom, mert hasonló dologban utazok. Szép helyen laksz. Tetszenek a képek.
TörlésÖrülök, Attila, és köszönöm! Nem tudom, milyen régen utazol a témában, de azt gondolom, a kert, a föld is olyan, mint a gyereknevelés: többszörösen megtérül a ráfordított idő! :)
Törlés