http://clarkshomestead.webs.com/myrabbits.htm
Valamikor sok évvel ezelőtt történt, hogy egy anyanyúl elpusztult néhány nappal azután, hogy 7 kisnyula kinyitotta a szemét a világra. Mit lehet tenni? Mivel tél volt, bevittem őket a konyhába, készítettem nekik egy dobozt, egyik felében konzervkupakban tejjel, a másikban bélelt meleg alvóhellyel. A kupakból való ivás művészetét mind a hét ártatlannal külön-külön meg kellett tanítani. Mikor kellően éhesek voltak, meg is tanulták. Addig mindannyiunknak sokat kellett küzdeni. Sok idő, türelem, és gondoskodás szükségeltetett. Mivel össze-vissza fickándoztak, minduntalan beleugráltak a tejbe, amit aztán tovább tapicskoltak, végül minden tiszta nyirkos lett. Külön "hálószobára" volt szükség. Hoztam két új dobozt, vágtam rajtuk ajtót, és egymás mellé-alá szerkesztettem őket. Aztán kiderült, hogy ami bemegy, az ki is jön, hát új probléma jött elő. Ugye a két funkció egy helyen?... Hát... Még egy doboz, és WC is lett. Három összenyitott doboz: háló, étkező és WC. Van aki elhiszi, hogy az "állatok" rendeltetés szerint használták a helyiségeket? Pedig így volt! Kétnaponta kellett új dobozokat hozni és újra csinálni a házukat, de felnőttek akkorára, hogy már ki lehetett vinni őket a rideg téli körülmények közé.
Mindez Dozvald János írása kapcsán jutott az eszembe.
Mivé válik az ember? Mitől vált ilyenné? Hogy lehet, hogy a néhány napos állat, ha módja van rá képes nem ott piszkítani, ahol eszik és alszik? Mi kell ahhoz, hogy már mindegy legyen?
Volt egy vietnami malacunk. Sok volt, de ő volt az első, különleges "kutyastátusz" illette meg, a kutyánkkal egyszerre került a házhoz, együtt nőttek fel. Szabadon járt-kelt az udvaron, együtt aludt a kutyával a kazánházban. Soha nem volt büdös. Hihetetlenül tiszta volt.
Ha egy állat korlátozva van, be van zárva egy ólba, fóleg, ha nem takarítják naponta, megszokja, hogy teljesen mindegy, hova piszkol.Mi a helyzet az emberrel?
Kislány korom óta mindig voltak állataim, leginkább macskák, akik közel álltak hozzám. Rengeteget örvendezek a viselkedésükön, a természetes és értelmes hozzáállásukon az élethez. És megborzongok, mikor egyes embereken nem látom ezt az értelmes hozzáállást. Nem tudom, hogy miért van igy.
VálaszTörlésAzt gondolom, hogy olyan életek zajlanak körülöttönk, - akár karnyújtásnyira -, amilyeneket legvadabb álmainkban sem tudunk elképzelni. Az, hogy valaki ott tart, ahol tart, egy megélt életút eredménye. Nem tudhatjuk, mi juttatott bárkit is ilyen helyzetbe. A felelősség gyakran sokesélyes.
VálaszTörlésRegen poenkent hangoztattam: egyes embereknel az evolucio kimerult abban, hogy lemaszott a farol..
VálaszTörlésma mar nem tudok nevetni a poenomon.
A napokban megnéztem ezt a filmet, vagyis csak azt a részét, ami elérhető volt:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=aSuebDkLoBA&feature=player_embedded#!
Arra figyelmeztetett, hogy a látszólagos biztonságunk milyen törékeny, és hogy milyen könnyű egyik oldalról a másikra kerülni.
Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel c. könyve hiába került a látóterembe már többször, talán a címe miatt mindig elutasítottam. Msot már elolvasnám.