Gyógyítás és gyógyulás

Nagyon örültem a  Marianna  előző bejegyzéshez tett hozzászólásának, mert nagyon fontos amit kérdez:

"Már rég óta meglévő kérdőjel bennem, hogy annak ellenére, hogy manapság lépten - nyomon gyógyítókkal találkozom, meg mindenféle csodaszerekkel, ami gyógyulást hoz, és mégis, mindennek ellenére alig látni egészséges embereket, mindenhol betegségről hallani. Az utolsó mondatod lehet a magyarázata? A szellemi, lelki tisztaság és alázat hiányzik a gyógyítókból" 

A testünk úgy van megalkotva, hogy öngyógyításra van programozva. Amennyiben harmóniában vagyunk magunkkal és a környezettel, a testünk rendeltetésszerűen működik. Számunkra ez természetes, észre sem vesszük, mivel ez a normális. Ez a rend. Amikor megbetegszünk, akkor ez a rend felborul, a harmóniában zavar támad. A betegség jelzőlámpa, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy valami nincs rendben. Vagy belül, a lelkünkben hordozunk megoldatlan gubancokat, vagy kívülről ér bennünket károsító hatás, amelynek a folyamatos, hosszú időn át tartó megléte károsítja a testet. A balesetek sem véletlenül történnek, azoknak is megvan a maguk jelzésszerű üzenete.

Amikor betegek leszünk, általában a tünetek gyors eltüntetésével kezdjük, majd ha sikerül, igyekszünk gyorsan elfelejteni az egészet. Pedig ezzel csak annyit teszünk, mintha a kocsiban kikapcsolnánk pl. a tank kiürülésére figyelmeztető lámpát, és mint aki jól végezte a dolgát, megnyugodva nyomnánk tovább a gázt. A tankban levő üzemanyag ettől nem lett több, csak mi nem veszünk róla tudomást.

Jó esetben az ember igyekszik a végére járni, hogy vajon mi okozta a betegségét? Szerencsére az, hogy hol jelentkezik a zavar, sok információt ad, mert egyes szervek zavara utal a betegség lelki hátterére. Ha sikerül ráébredni, hogy mi lehet az ok, el lehet kezdeni a gyógyítást, gyógyulást. 

Most jön a legfontosabb:

Egyetlen gyógyító sem képes meggyógyulni a beteg helyett!

Amit a gyógyító tehet, hogy SEGÍT a testet visszarendezni az eredeti harmonikus állapotába. Hogy maradjunk az üzemanyagtankos hasonlatnál, feltölti üzemanyaggal, betolja az autót, de onnantól mi vezetünk tovább.

Szívesen kiadjuk saját erőnket a kezünkből azt mondván: "gyógyíts meg!", de nekünk magunknak kell meggyógyulni. Gyakran van olyan panasz, hogy valaki végigcsinál egy kúrát, jobban is érzi magát, aztán egy idő múlva újra jelentkeznek a panaszok, és kiábrándultan kijelenti, hogy fabatkát sem ér az egész hókusz-pókusz. Persze, hogy nem, hiszen az életmódján, a hozzáállásán, a gondolkodásmódján, rossz beidegződésein mit sem változtatott, ugyanúgy él, mint ahogy akkor, amikor kialakult a betegsége. Mitől gyógyulna meg? Így csak újratermeli a problémát. Olyan is van, amikor az eredeti betegség helyett újat produkálunk, aminek látszólag semmi köze az előzőhöz, pedig DE!

Vállalnunk kell a saját felelősségünket a testünk állapotáért. Ami pedig a gyógyítók tisztaságát illeti, bizony azzal sincs minden rendben. Végül is ők is egyszerű halandók, akik a saját tapasztalási útjukat járják, és mint ilyenek, gyarlók. Nagyon sok csodálatos gyógyító, segítő él köztünk. Választani közülük mindenkinek a saját joga és felelőssége. Ám nem szabad elfelejteni, hogy én tudok meggyógyulni, a gyógyító csak segít nekem ebben.