2013. március 6., szerda

Életút

Buday Mihály: Életút

Vajon a jelenleg élők közül hányan teszik fel maguknak a kérdést, hogy miért is jöttek ide?
Miért könnyebb elfogadni, hogy jövünk a semmiből, és elenyészünk nyomtalanul?

4 megjegyzés:

  1. Hát igen. Van aki rögtön átadja magát a karnevalizmusnak, jól érzi magát a bőrében, lelke nyugodt, elégedett ember, neki tök jól beválik a vallások altató meséje, sír, ha lemond a pápa, de megvigasztalódik, ha lesz új pápa. Minek jött ide? Majd az isten dolga ez, nem az övé...
    Aki pedig sokat tépelődik, hogy vajon mire jött az életbe és vajon ha már eljött ide, eleget tesz e mindennek, előbb utóbb belefárad keresésében és nem kíván mást csak hogy bár a sehonnan jönne és a semmibe menne.
    Érdekes, hogy a felszínen a felszínesnek van igaza, a dolgok velejében pedig úgy látszik a felszínesnek követendő a példája...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is, lehet, hogy így van ez rendjén: vannak akik nem kérdeznek semmit, csak vegetálnak, meg vannak akik szenvednek a nagy hiábavaló keresésben. Meg van az összes egyéb, mind a maga útján ott, ahol éppen jár, és kész...

      Törlés
  2. Én egészen pontosan úgy szoktam feltenni a kérdést, hogy minek jöttünk most ide, tehát ebbe a korba, ilyen körülmények közé? Mit akarunk megtanulni, tapasztalni? Na, keresgethetem a választ.
    Hogy ilyen váltózó, nehéz, végső? időket élünk. Bár, ha belegondolunk, más korok sem voltak könnyebbek, pl. világháborúk, vagy boszorkány égetések, stb. Utóbbit szerintem lett volna szerencsénk tapasztalni saját bőrünkön néhányunknak, ha abba a korba csöppenünk. (Lehet, hogy át is éltük?. . .)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi sem kizárt! :) Én azzal szoktam tesztelni, hogy mennyire vonzó, vagy mennyire taszító egy bizonyos kor, az utalhat arra, hogy akkor éltem. Ha érzelmileg megérint, az gyanús. Ha közömbös, akkor azzal az időszakkal nincs, nem volt dolgom. A jobbak meg simán emlékeznek rá. :))

      Törlés