Az úgy volt, hogy egyszer régen Anyukám egyik ismerősénél kigyulladt a kapucsengő elektromos vezetéke, és majdnem leégett a ház. Nos, ezért nem szereltethetek fel elektromos kapucsengőt. Csengő viszont kell, különben hogy tudjuk meg, hogy valaki szeretne bejönni hozzánk? Vettem tehát egy vezeték nélkülit, de az rosszul tűri a szabadtéri klímát. Miután hiába udvaroltam ügyeskezű iparosoknak, hogy építsék be egy kapcsolódobozba, a tettek mezejére léptem, félbe vágtam egy műanyag palackot, vágtam rá oldalsó "ajtót", egy műanyaglapra ráragasztottam a csengőt, a lapot és a palackot átfúrtam, és madzaggal odakötöztem a palack védett belsejéhez, majd a kerítésléchez, és már elégedett is voltam! :)
Ezeket addig cselekedtem, amíg sült a Ferdinánd tészta, amit reggel az uborkaszedés után gyúrtam be, és raktam tepsibe.
Amíg megkelt, elvittem az uborkát Anyukám barátnőjének és bevásároltam.
Amikor eljött az idő, sütőbe tettem, és miután felszereltem a csengőt kivettem a végeredményt:
Ezt ettük ebédre a húsnélküli /!/ borsóleves után.
Ha már itt tartok, beszámolok arról is, hogy kedves blogbarátnőm, Elinor nemrég időt és fáradtságot nem kímélve átvonatozta az országot csak azért, hogy engem megtanítson fonni. Hozott ajándékba mindent, ami ehhez szükséges: gyönyörűséges, finom-puha-hófehér kártolt gyapjút, meg orsót, amit Ő készített, és egy adag sajátfestésű gyapjút is, hogy még jobban ösztönözzön rá, hogy gyorsan végezzek a fehérrel, mert nagyon szeretném látni, milyen fonal lesz majd belőle! Kaptam még egy szintén saját készítésű kecskeszappant is, ami csodás a bőrnek! Pillanatok alatt kialakult köztünk az összhang, nagyon jókat beszélgettünk, arra meg csak az elutazáskor jöttünk rá. hogy egyikünknek sem jutott eszébe fotókat csinálni.
Egyéb teendőim mellett fonogatok is, nagyon szeretem csinálni. Már a rokkán gondolkozom.
Azért lassan telik már az az orsó! :) Sőt a fotó óta is szaporodott. Tündi, örök hálám! :)
Már régebben varrtam egy kislány kötényt Enikőnek, hogy szívesebben forgolódjon a konyhában,
és volt kolléganőm kisbabájának egy bébitakarót:
Időnként szeretek földön járni is! :))
Ügyes vagy!
VálaszTörlésFantasztikusan ügyes vagy !!:)A csengővédő igazán ötletes .A fonás pedig szépen alakul .Sokat megfontál , s bár nem látom jól , de szép vékony lehet .:)Büszke vagyok Rád !!Örülök , hogy segíthettem , jó volt az a pár nap .:)
VálaszTörlésA többi kézimunkád is nagyon szép , s az a süti ...hmmmm...
Örülök, hogy büszke vagy rám! :))) Valóban vékony, úgy látszik erre áll rá a kezem. Ha legközelebb eljössz, ne tiltakozz, ha kérdezem, hogy akarsz- enni, hanem gyorsan mondd azt, hogy "IGEN!", és akkor képes vagyok nekifogni, és megcsinálni! :)
VálaszTörlésKedves Libuc! E postodban a postolás magaslatára emelkedtél. A csengődben pedig lelked és elméd egyesül. Hosszú, boldog becsengetéseket kívánok :-))
VálaszTörlésKöszönöm a becsengetést! :) Úgy látszik, velem ezt teszi a nyár! :))
TörlésNagyon ugyes vagy!! az az elso feltalalmany szuper!:)
VálaszTörlés