Dugattyú elv

mernokbazis.hu

Valami megint befészkelte magát a fejembe, azóta ezen morfondírozok. 

Hogy is van ez a fény-sötétség/kétpólusú világ? Hogyan működik? Mi működteti? A verseny? A harc a győzelemért?

Tegyük fel, hogy a Föld zárt rendszer. ( Színház, játszótér, börtönbolygó és hasonlók ) Ennek lehet némi alapja, ha elfogadom, hogy valamilyen okból elszakadtunk a Forrástól. Gondolok itt pl. Drunvalo Melkhizedek teóriájára, mely szerint egy tervezett kísérlet résztvevői vagyunk, amelyben rá kellene ébrednünk tudatos teremtő mivoltunkra, vagy a másik feltevésre, hogy idegen hódító civilizációk fosztották meg az emberiséget az "Isteni" magasabb szintű, szellemi kapcsolódásától, és fokozatosan az akaratnélküli, önálló gondolkozást nélkülöző rabszolgalétbe kényszerítenek bennünket.

Itt ajánlanám Józsi bácsi blogját, mivel legutóbbi bejegyzése, a "Csak tegyük fel..." is inspirált, sok gondolatával magam is egyetértek.

Túl sok gondolat kavarog bennem, lehet, hogy csak szilánkokat tudok ebből felmutatni. 

Alapkérdés nálam is, hogy ha Isten teremtette a világot és állítólag teljes felügyeletet gyakorol saját teremtése fölött, akkor miért van a rossz, a sötét, a szenvedés? 

Ha a Föld egy bármely okból elzárt rendszer, ahol a sötétség és a fény egyaránt jelen van, akkor a rendszeren belül mozgás van. Hol az egyik erősebb, hol a másik, és éppen zártsága miatt folyton kiegyenlítődésre törekszik.

Amikor az egyik túlsúlyba kerül, akkor összenyomja/beszűkíti a másik számára rendelkezésre álló teret, ami hasonló ahhoz, ahogy a dugattyú működik: ahogy szűkül a mozgástér, annál nagyobb lesz a benne sűrűsödő erő, ami végül robbanásszerűen kitör, és visszavág. Lehet, hogy ez az elv a hajómotorja a dualizmuson alapuló világnak? Ez a motorja a fejlődésnek?

Ha így van, akkor a sötétek nem is annyira sötétek, mert mint tudjuk az emberek remekül el tudnak pancsikálni a saját kis komfortzónájukban, és szépen ellustáznák a "fejlődést", magamat is beleértve. Ha még mindig tűrjük a sorsunkat, ha még mindig jó nekünk, ha még mindig megelégszünk a maradékkal, amit hagytak nekünk, akkor a dugattyú még tovább nyomul, egészen addig, amíg tűrhetetlenné nem válik. Amikor már nincs mit veszteni, akkor fordul a kocka, de akkor már a veszteség is nagyobb.

Érdekes megfigyelni, milyen gumicsontokat hajigálnak közénk a figyelem elterelése céljából. Különös pikantériát kölcsönöz a játéknak, hogy mindig ugyanazokat a trükköket alkalmazzák.

Itt van pl. a jól bevált "osszd meg és uralkodj!" Legyen az nemzet, bőrszín, vallás, politikai hovatartozás, társadalmi elismertség és még ezer más dolog. Remekül össze lehet ugrasztani az embereket, akiknek addig semmi bajuk nem volt egymással, de később már lett. Elég, ha csak a jugoszláv mesterségesen gerjesztett háborút mondom példának. Hihetetlen, de igaz: bármit el lehet érni megfelelő programozással. Ha elég sokszor és elég sok ideig etetik a népet valamivel, ami addig eszükbe sem jutott, egy idő után már azt gondolják, hogy nekik jutott az eszükbe, maguktól és mindig is így gondolták. Kis hazánkban is javában megy az összeugrasztás, lásd a pártok családokat is szétszaggató tevékenységét, vagy a zsidó, és cigányellenes hangulatkeltéseket. Ha valaki azt mondaná, hogy ezek mesterségesen gerjesztett indulatok, vajon könnyű lenne elfogadni? Napokig, vagy egészen mostanáig emésztgetem azokat az információkat, amiket egy volt biztonsági embertől hallottam, aki épp kétségbeesetten próbálta menteni a bőrét, mert túl sokat tudott és ez valakiknek már nem tetszett. Aztán olvastam, hogy sikerült is elkapniuk. Akkor igazolódott számomra, hogy valószínűleg a sok hihetetlen információ igaz!

A másik örökzöld a "kenyeret és cirkuszt a népnek!" Elég, ha végigtekintünk a TV műsorokon, a pletykaújságokon, a valamikor kultúrának nevezett területen. Azt mondják, "ez kell az embereknek!". Kik azok, akiknek ez kell? Ha emberekkel beszélek, nem ezt mondják. Állítólag egyre nagyobb az emberek ingerküszöbe, kell valami extra, amivel be lehet csalogatni a színházba az embereket, ezért kell a nyílt színi szex, az erőszak, az igénytelenség.

A lista tetszés szerint folytatható. Olyan nagy a nyomás, és annyi a megtévesztés, hogy kilátástalannak tűnik szembeszállni vele. Harcolni kilátástalan. Az embereket nem lehet erőszakkal felrázni az álmukból. Mindenkinek magának kell felébredni, ráébredni, mi folyik körülötte.

Miért kell fénnyel közelíteni a sötétséghez? Miért nem harcolunk a gonosszal? Miért "tartjuk oda a másik orcánkat is"? Azért, mert ha azt és úgy tennénk, amit és ahogy ők tesznek, akkor az ő erejüket növelnénk, hisz semmiben sem lennénk mások /mint ahogy egyébként nem is vagyunk :)/.
Ha magunkban rendet teszünk, azzal tudunk javítani a világon. Ha magunkban meggyújtjuk a fényt, és tápláljuk, hogy minél tisztább legyen, akkor javítunk a világon. Mind összekapcsolódva létezünk, nincs elkülönültség. Ha magamon javítok, a mindenségen javítok. A lelkét pedig mindenki maga viszi a vásárra.