2012. február 27., hétfő

Jövőfürkésző


Tegnap végre magamhoz ölelhettem az unokámat.
A fizikai távolság megfoszt attól, hogy napról-napra kövessem a fejlődését, de remélem azért kialakul köztünk az a szoros és erős érzelmi szövedék, ami olyan irigylésre méltó nagyszülő és unoka között.
Vajon mit rejt ez a csöpp tenyér? 
Mit hozott magával?

2 megjegyzés:

  1. Kati:))annyira tetszik a foto:)nagyon sok boldogsagot, egeszseget, csupa szepet kivanok Nektek, es azt a kotest, amire vagysz:))

    puszillak, es puszi a csopp kezre!:))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen a jókívánságokat Ágnes! :)

    VálaszTörlés