2011. október 7., péntek

Mese született

http://anderle.smugmug.com/keyword/tagfalter/1/480687320_VQpfK#480687320_VQpfK

Valaha régen az asszony kapott két kis fenyőcsemetét. Az egyik ezüstfenyő volt, a másik zöld luc. El is ültette őket, és a fenyőcskék, mivel jól érezték magukat a helyükön, szépen cseperedtek, míg hatalmas fává nem nőttek. Egyik szebb volt, mint a másik. Versenyezhettek is bizonyára, mert a nagy igyekezetben ezüstfenyő nem figyelt eléggé a gyökereire, nem kapaszkodott megfelelően, és egy kitartó északi szél lassan kibillentette egyensúlyából. Rátámaszkodott a mellette szerénykedő nyári konyha tetőzetére, és minden óvatossága ellenére is, kárt tett a cserepekben. Ez lett a veszte. 
Az asszony sokáig halogatta az elkerülhetetlent, de mikor egy hatalmas eső után leszakadt a kiskonyha mennyezete, döntött: az ezüstfenyőt ki kell vágni. 
A csodás, dús élettel teli ágak hatalmas kupacban hevertek a földön. Összeszorult az asszony szíve, ha csak rájuk nézett. Virágboltosoknak ajánlotta fel az ágakat, de ők sem tudták mindet elvinni. Nem maradt más út, csak a tűzhalál.
Az asszony órákon keresztül húzta le az ágakat a kert végébe, majd máglyát rakott. Arra gondolt, olyan ez, mint az áldozati máglya. Nem is olyan, hanem AZ!
Legyen tűzáldozat Földanya tisztulásának felajánlva!  
Szép formásra megrakta, mikor megtalálta a fa sudarát, beleszúrta a máglya közepébe, és alágyújtott. Lassan, keresgélve harapózott a tüzecske, majd nagy füst támadt, sűrű fehér bodrokat vetve szállt az ég felé. Az asszony nézte, és ahogy nézte, egyszer csak azt látta, hogy egy fehér pillangó repül a füstből az égbe. Földanya elfogadta az áldozatot! - melegedett át az asszony szíve, és már nem sajgott annyira, mikor a gyönyörű ágakat aprította, és dobálta a máglyára. Miközben jött-ment, egyszerre mozgást látott a földön. Ahogy jobban odafigyelt egy békát vett észre, de micsoda békát: sosemlátott, mustársárga színűt, a szeme körül szép sötétbarna hosszúkás "szemüveggel". Nocsak! Akkor: volt a levegő lénye, a pillangó, a föld lénye a béka, van a tűz, most már csak a víz hiányzik. A vizet az este hozta meg, ajándék képpen, mert a máglya parazsa már a sötétben izzott, hát jött, hogy segítsen eloltani.
Egyszer volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utánna!

4 megjegyzés:

  1. Most ismerkedem a bloggolás világával. Kikötöttem itt az oldaladon és nem bántam meg, naná hogy feliratkoztam hozzád. Elgondolkoztató történetet hoztál, tetszett.
    Üdvözlettel: mistletoe

    VálaszTörlés
  2. Isten hozott nálam, és a blogosok világában! :) Majd meglátod, jó kis környékre tévedtél, sok jó ember jár errefelé.
    Ha meg tudnád fogalmazni, milyen gondolatok fordultak meg a fejedben a történetet olvasván, szívesen venném! :))

    VálaszTörlés
  3. A történet abban a hitemben erősít meg, hogy nincsenek véletlenek. Az ezüstfenyő nem véletlen dőlt ki. Egyfajta metamorfózison esett át, hogy felébressze az emberben a természet elemei iránti tiszteletet. Számomra erről szólt a mese.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy elmondtad! Erre nem is gondoltam, de akár így is lehet.
    Azért az érdekes, hogy mindig megtaláljuk az igazolást ahhoz, amit épp hiszünk, nem? :)
    Én is mindig így csinálom! :))

    VálaszTörlés