Vajon képesek lennénk-e életben maradni mi, mai nemzedék, ha megszűnne az áramszolgáltatás, ha nem lenne üzemanyag, közlekedés, szállítás? Ez a gondolat ötlött fel bennem, már nem először. Most Muzsi Attila gondolatai inspiráltak, csak én egy kicsit még tovább léptem, mint Ő az írásában.
Rá kell döbbenni, hogy teljes kiszolgáltatottjai vagyunk a központi ellátásnak. Már falun is egyre kevesebben művelik meg a földjeiket, nem csak időhiány miatt, hanem azért sem, mert már nem tudják a módját. Nem tudják mikor, mit, hogyan kell vetni-ültetni, nem tudnak bánni a földműveléshez szükséges eszközökkel sem. Nem tudják melyik növény milyen talajt, gondozást, nedvességet, fényt, hőt igényel. Manapság már jórészt a boltból vásárolt vetőmagvakat használjuk, nem bíbelődünk a magok begyűjtésével, tisztításával, tárolásával. A magok jó része, / ha nem mind / hibrid, ami azt jelenti, hogy a szaporodási képessége egy évre vonatkozik. Ezért nagyon fontos a génmanipulált termények tiltása is. Ha nincs termőképes vetőmag, akkor élet sincs. Az állattartás is teljes mértékben függvénye a növénytermesztésnek, mivel a téli takarmányt is biztosítani kell.
Nem szabad elveszni hagyni azt a tudást, ami biztosíthatja a létfenntartást! A kertjeink megművelése ezért is nagyon fontos lenne, nem csak azért, mert a saját magunk által termelt növényeink, mivel folyamatos kapcsolatban állnak velünk, számunkra a legegészségesebbek.
Emlékszem, gyerekkorunkban az emberek alig vettek valamit a boltokban, nagyrészt el tudták látni magukat a saját maguk által megtermelt dolgokkal. Mindenkinek volt kiskertje, ami biztosította jó esetben az egész évi konyhára valót. Ha többlet volt elosztogatták, adtak annak akinek kevesebb termett, cserébe ők azt kaptak vissza, amire nekik volt szükségük, így mindenki jól járt, és a felvásárló, meg a kereskedő nem is jött a képbe. Most a kiskertek elhagyatva, felgazosodva, hiába nincs munkahely, kevés a pénz, a földet csak kevesen művelik meg. Talán változtatni kéne. Újratanítani azokat, aki erre hajlandók. Vagy várjunk rá, hogy az élet majd megtanítja, ha kell?.
Itt Erdélyben picivel jobban álltunk, de már itt is egyre kevesebben foglalkoznak a témával.
VálaszTörlésMInden esetre én neki fogtam, már két éve lelkesen termelek és másokat is erre biztatok.
Amúgy Magyarországon is páran húzzák a vészharangot és sok helyen szerveződnek a közösségek. Tehát elkezdődött valami...
Engem a kerti munka és a zene segített át a depressziós időszakomon és most ezekből töltődök :).
Én meg Vajdaságról számolhatok be, hogy itt megművelik a földeket, lévén ugye igazi jó földek, vajdaság ebből él(ne), ha hagynák. Még sokan vannak, akik átadhatják a tudást és bár egyre kevesebben, de még van, aki befogadja a tudást.
VálaszTörlésA gond tényleg ott van, hogy hiába a tudás, ha nem lenne üzemanyag, ha nem lenne vetőmag, megállna az élet. Valahonnan elő kellene keriteni a régi jó vetőmagokat, facsemetéket, biztosan vannak, akik őrzik.
Barni, a legjobb helyen kerested a segítséget! Ezek tuti befutók! Igen, én is hallottam olyan közösségek alakulásáról, amelyek célul tűzték ki a régi ismeretek megőrzését, és használatát, csak egyenlőre ezt túl kevesen ismerik, és tartják fontosnak, de legalább vannak!
VálaszTörlésMarianna, a mi vidékünk is ebből élt, de nem hagyták, így most 61%-os munkanélküliség van a településen, és kb. 400 ház eladó, 30 év alatt a lakosság több mint a fele elvándorolt, vagy külföldön kénytelen munkát vállalni.