2011. május 15., vasárnap

Újra a szivárványról

 
Csak ma villant be, hogy napok óta az motoszkált bennem, hogy arról a szerves kapcsolódásról kellene bejegyzést írni, amit az Atyaég és az Anyaföld szavunk jelent.
A szivárvány, ami megmutatta magát nekem, nem volt más, mint annak a szent kapcsolódásnak a megnyilvánulása, ami összeköti az eget a földdel.
Így jön létre az atya /szellem/ - anya /lélek/ - fiú /test/ hármassága, ahol a szellem adja a megtermékenyítő gondolatot, a lélek szövi át meg át érzelmi és érzéki szálakkal azt a megnyilvánult anyagi testet, ami az anyagban/fiúban, a teremtett alkotásban jelenik meg.
Mi, tékozló fiúk, mit sem törődtünk eddig anyánkkal és atyánkkal, akiknek a létünket köszönhetjük, és akik elpusztításával önmagunkat pusztítjuk el.
Ideje hazatérnünk, már várnak ránk terített asztallal...
 

2 megjegyzés:

  1. A taoizmusban a taj csi azt jeleni: végső valóság. És azt is jelenti: szivárvány. :)

    VálaszTörlés
  2. Már megint eltűnnek a commentek? Már egyszer válaszoltam. Szóval, ezt nem is tudtam, de érdekes! Köszi!

    VálaszTörlés