2011. május 13., péntek

Dupla szivárvány

lookingtothesky.com

Nem tudom, mi történt, de a legutóbbi bejegyzésem már kétszer nem ment ki, hát úgy döntöttem, hogy akkor biztos nem kell, hogy kimenjen... Kíváncsi vagyok ez most működik-e? Arra nem is gondolok, hogy ez lesz a harmadik dolog, ami tönkremegy, mert túl vagyok egy keringeltető szivattyú cserén, meg a kocsi motorházában keletkezett tűzön. Igaz, most jut eszembe, ma reggel eltört a gyermekeimtől évekkel ezelőtt kapott anyáknapi bögrém. Talán megvan a három és leáll a pechszéria. /Vagy ahogy egy ismerősöm mondaná, ezek a történések azt mutatják, hogy egy új réteg nyílik meg a térben számomra./
Akármi is történik, én ma egy olyan ajándékot kaptam, amit csak erősen giccsbe hajlóan tudok elmesélni.
Szép nap volt a mai, négykor ébredtem, már derengett, hát elhatároztam, korán kelek, és kapálok egy kicsit még munkába indulás előtt. Így láthattam, hogy a nap párában kelt, később nyugatról befelhősödött, de eső nem esett. Napközben kisütött a nap, szép, bodros tejszínhabfellegek uszikáltak, a szél bolondozott egész nap a fákkal, nem kis gondot okozva - szerintem - a  virágokkal rogyásig megrakott akácfáknak. Az akácillat olyan töménységben van jelen az egész városban, hogy mindent elfed, különösen az esti órákban.
Munka után hazajöttem, ettem valamit, aztán arra figyeltem fel, hogy különös fények vannak kint. Kimentem, épp a fejem felett egy mélyen úszó sötét fellegecske lógatta rojtos széleit, a nap már alulról világította meg, próbált nagyon ijjesztőnek látszani, hirtelen záport fakasztott magából, nagy, nehéz cseppek hulltak, még néztem is, nincs-e köztük jég? Nem volt, csak huncutkodott. Aztán, ahogy arrébb araszolt, egyszerre csak felragyogott a szivárvány, egyre erősebben látszott, és én nem törődve az esővel, lementem a kertbe. Ott már szabad a tér, és semmi sem akadályozott, hogy megtaláljam a legjobb nézőhelyet, mert tegnep levágták a mezőt, úgy feküdtek a "levágott sarjúrendek, mint könyvben a sorok...". Olyan látványban volt részem, amiben még soha: a szivárvány teljes 180 fokban előttem pompázott, mint egy hatalmas boltozatos kapu! Ott, ahol találkozott a földdel, hihetetlen intenzitással ragyogtak a színei, és mintha mélysége lenne /mint a román templomok kapubéllete/, még két halványabb szivárványréteg volt látható, fölötte pedig védőn egy másik szivárvány feszült.
Álltam és néztem, és a szememből eleredtek a könnyek, mert annyira sok volt a szépségből, hogy már nem fért el bennem az öröm és a hála, hogy részese lehetek ennek a csodának!

10 megjegyzés:

  1. Az előző bejegyzésed "A véletlenekről" kijött és olvastam, majd eltűnt, de ennyi maradt belőle az olvasóban: "A VÉLETLEN valamikor azt jelentette a számomra, hogy van remény, - egérút, kiskapu, vagy nevezzük bárhogy - arra, hogy a dolgok n..."
    Nagyon tetszett, nem hiszem, hogy így kellett lennie, egyszerűen háromnegyed napig halott volt a Blogger világszerte.
    Valami csoda folytán eszembe jutott minden, ami abból a napból elveszni látszott ...

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Zita, akkor megírom még egyszer, és felülbírálom a a véletlen törvényszerűségéről alkotott véleményemet. :) Ezek szerint, ugye nem minden az, aminek én látom :))!
    Ám úgy tűnik, mégis csak volt üzenetértéke, mert Te is "csodáról" beszélsz! :)

    VálaszTörlés
  3. A nem hiszem, hogy így kell lennie arra utalt, hogy nem hiszem, hogy el kellett tűnnie a blogodról. Félreérthetően írtam.
    Felülbírálatról szó sincs!!!

    VálaszTörlés
  4. Nem azt érzem, hogy Te bírálsz felül, hanem azt, hogy nekem kell átvizsgálnom a hiedelemrendszeremet. Elgondolkoztam rajta, hogy milyen könnyen azt mondom, hogy ha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Mindig is jellemző volt rám, hogy az egyszerűbb, könnyebb utat válasszam! :)

    VálaszTörlés
  5. Ez a latvany, ahogy lefestetted, na ez is csoda volt, meg olvasni is:)

    koszonom Neked!

    VálaszTörlés
  6. Mostanában erőteljesebben bújkált bennem a félelem.A félelem,hogy mi lesz velünk emberekkel,a földdel,mi lesz velem.Széthullik minden darabjaira.
    De,amit irtál és ahogyan irtad,az most megnyugtatott.Ha ilyen csodákra képes a természet és benne az ember,akkor még nincs minden veszve.

    VálaszTörlés
  7. Az átalakulás folyamatát nem lehet megállítani, de tudunk mi emberek hatni rá. Azt hiszem, ez egyre több emberben tudatosul. Ahogy hullanak a darabok, úgy tűnik majd lassan elő az új világunk. Remélem... :)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm! Olvasás közben lúdbőrös lettem a képi megjelenítésed hatására és átéltem amiről írtál. Közben felidéződött bennem több hasonló szépséges jelenség. És peregtek a könnyeim. Így már meg sem lepődtem a végén, hogy Te is sírva csodáltad. Neked mit üzent? Nekem mindig sorsfordító volt, ha hasonló TELJES szivárványt láttam. Mindig üzent és mindig megerősítést kaptam valamiben. Bizonyosságot adott. És minden hirtelen olyan EGYszerű lett.
    Köszönöm. Katus
    www.hangado.eoldal.hu

    VálaszTörlés
  9. Örülök, hogy itt vagy, Katus! Külön öröm számomra, amit írtál, köszönöm! Én is érzem olvasás közben mindig azt, amiről Te írsz.
    Talán igazad van, és valóban valami új kezdődik az életemben. Különösen érdekes ez, mivel az égbolt csillagai is erről beszélnek:
    http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/teremtes/

    VálaszTörlés