2010. május 28., péntek

A viskó


Kedves ismerőseim megajándékoztak ezzel a könyvvel, és ami nem kevésbé fontos, néhány óra értékes beszélgetéssel. Ezek az élmények vezzetek a bűnről szóló "faramuci" okoskodásokhoz.
Jó volt olvasni a Ti véleményeteket, de érdekes módon úgy éreztem, hogy egyikünk sem gondolta át a másik véleményét, hanem a saját álláspontjáról próbálta meggyőzni a másikat. Még csak meggyőzni sem, csak a témáról fontosnak tartott gondolatát osztotta meg a többiekkel. Ez nem baj! Sőt!
Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, erősen az  említett beszélgetés hatása alatt voltam még, és valóban keveredett bennem a kutatás és a moralizálás. Akkor született a bejegyzés. 
A könyv egy tragikus élethelyzet átlényegítésének a története. Eleinte úgy éreztem, semmi új mondanivalót nem tartalmaz számomra. Semmi olyat, amit más forrásból ne ismernék már. Aztán valami varázslatos történt. A mondatok nem az intellektushoz szóltak, hanem valahol nagyon mélyen érintettek meg. Azt mondanám, ha nem lenne lestrapálva és kifosztva ez a kifejezés, hogy a szívemhez szóltak.
Ajánlom minden keresőnek és ébredőnek, mert a legtisztább, legegyszerűbb megfogalmazását találtam meg mindannak, amelyre mindannyian törekszünk.

A könyv a Immanuel Alapítvány kiadásában jelent meg. www.immanuel.hu

3 megjegyzés:

  1. Valahogy úgy van, hogy ezek a fontos dolgok akkor bukkannak fel előttünk, szinte a semmiből, amikor nagy szükségünk van rá. Egy idő óta ezen egyáltalán nem lepődöm meg. Legyen az könyv, zene, egy jó fotóshely, egy ember, bármi. A kereső ember útja az állandó felfedezés.

    VálaszTörlés
  2. Én is hasonlóan jártam ezzel a könyvvel, mint te, Libuc!

    Aztán rájöttem, hogy azért tud mégis hatni, mert az író valóban megélte ezt az utat - hiteles volt!

    VálaszTörlés
  3. Igen, János, ez így van! Mióta beépült az életembe annak az elvárása, hogy a megfelelő időben és helyen stb. bejön az életembe amire szükségem van, illetve, ha valami történik az nem véletlen, hanem jelentősége van, sokkal könnyebben, kevesebb aggódással élem az életemet, és könnyebben viselem a nehézségeket.
    Duende, így van! Biztos, hogy a megélt dolgokat hitelesebben tudjuk közvetíteni. Nekem ezen felül olyan érzésem volt, mint a hiteles channelingeknél. Éreztem a "szentséget", azt éreztem, hogy a szavakon túl valami több is átjön.

    VálaszTörlés