A lány a szerelem házába vitt.
Mint Abigail, szép volt, s szeplőtelen.
Mikor levette fátylát, láttam én,
Hogy kecsességben túltesz Eszteren.
Fénye reszketést szült az éjjelen.
A dombok táncba kezdtek, mint barik.
S hittem: titkunk kiderült hirtelen.
De kinyújtotta felém két kezét,
Sötét hajába fonta kételyem,
S a nappal éjszakává lett megint.
:)
VálaszTörlésKöszi.:)
Mindmind szívemből szólt. A vers is csodálatos.
Ide most nem nagyon kell litániát írni :)
VálaszTörlés