2010. május 10., hétfő

Szálak

 Caroline Scully

Minden szál, ami átszövi az életünket, kapcsolódik megannyi más szálhoz, ami mások életét szövi át, így minden apró mozdulásunk  megrengeti mások világát is. Ha mozdulni akarok, két lehetőségem van: 
megpróbálok úgy időzíteni, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzak mindazoknak, akik kötve vannak hozzám, vagy
senkivel és semmivel nem törődve azt teszem, amit tennem kell, magamért.

6 megjegyzés:

  1. Két megközelítés van. Az egyiket egy régi, kedves ismerősömtől kaptam: Nem lehet úgy másnak jó, ha az nekem rossz. A másik pedig: akikhez kötjük magunkat, felelősséggel tartozunk a tetteinkkel. (Ez az enyém) A helyes arány megtalálása a döntő, és az mindig két emberen múlik... A MP-féle szeretetháló, a nevéből is kiindulva csak a szeretetben működhet. Azt hiszem, mindennek ez az alapja.

    VálaszTörlés
  2. Ismered a történetet a férjről és feleségről, ahol a nő tizenéveken át a megfelezett zsemle tetejét adja a férjének, mert azt gondolja, az a finomabb és a férje azt szereti jobban? Aztán elmennek nyaralni és reggelihez több felvágott zsemlét is kihoznak és a férj kapásból az aljáért nyúl. A feleség megdöbben, de még jobban megdöbben mikor a férj közli: utálja a tetejét mert nincs mit harapni rajta.
    A feleség megtagadta magától, amit ő szeretett és a férj is rosszul járt.

    Soha nem tudhatjuk, a másiknak mi jó. A "bocsánat hogy élek" senkinek sem jó. Tudom. Én is sokáig űztem.

    Szerintem kommunikálni kell, megbeszélni a dolgokat és vállalni önmagunkat. Hogy a másiknak ez néha nem tetszik? Van ilyen. Nagyon is sokszor. A másiknak legtöbbször azért nem tetszik, ami és aki vagyok, mert önmagát nézi csak. Önző módon magára gondol.
    Ha szeret valaki, hagy annak lennem, aki vagyok.
    A szeretet és a szabadság szinonímák - a függés és elvárások pedig azok, amik. Elvárások. Szerintem.
    Inkább választom a szabadságot és egyedüllétet - én legalábbis -, mint hogy meg akarjak felelni bárkinek is.
    Önző vagyok? Lehet. De nem érdekel most már.

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem, mindhárman ugyanarról beszélünk.
    János, tetszik a Te véleményed a felelőségről, -így éltem eddig-, de a barátodnak is igaza van.
    Duende, igazad van, nem mindig megfelelően szeretjük a másikat, éppen ezért a kudarc mindkét félen múlik. Azt írod: "most már". Igen, ehhez az kellett, hogy megtapasztald, hogy mi az, amit nem tudsz már vállalni.
    Igazad van, magunknak kell megfelelnünk, és ez nem feltétlenül önzés. Itt pedig visszakanyarodok ahhoz, hogy nem lehet másnak jó, ha nekem rossz.

    VálaszTörlés
  4. Így igaz.
    Egyébként, mikor elkezdtem kinyílni, alkotni, élni, örömből lenni, nagyon sok barátot elvesztettem. Évtizedeseket. Teljesen elfordultak tőlem. Készülj fel hasonlókra.
    Nem bánom - az ő útjuk is más, az enyém is más. Több boldogságot adott a kiteljesedésem, mint amit vesztettem. Nem is vesztettem - mert mindennek, aminek van kezdete van vége is. Így normális.
    De sok új barátom lett. Olyanok, akik hasonlóbbak hozzám, mint akikkel elváltak az útjaink.

    VálaszTörlés
  5. Duende, kösz az inspirációt, azt hiszem ebből lesz a következő bejegyzés, :)

    VálaszTörlés