2010. április 19., hétfő

Zeneidő

http://www.youtube.com/watch?v=Ekta6EKhb2g&playnext=1&p=2C4528CD6406B331&index=1&feature=PlayList&playnext_from=PL&ytsession=2MCMNXd-h9laT5WsJMvAkvH-9Eo6NCMSjaR1qByZLdnS6y-CTQXMLcOkxjRINV29VCrfKhcVx1EyeZKuiZ4EWweU1vkIWU0J7EwYuUzyhVaYY8lxX6klNiJnjfOdS0soJsGIoBRGbzFZWNKEVTMzy13NiBMsp3lqpZb3T3g9qpTQI_5-UcxMGqZnQlejN8JZoqcBT6K-RZgVLLyRGjxenwiCFhgZZ8-oGDGBWO4q1-E6BOfEVXTBBNCeGYc8d2vhKxfcEpScfo4xjY3cBzhgZ3picDQ-IXdTwWWMj0OYpcdFe1zMHwJ42I4Zxlf0iWJIY9abyM6WKSdb5KnTAjMDdPvstm0BIQ-c

Minden koszaknak megvan a maga hangzása. Hozzám nagyon közel áll a torzított gitárszólók és a Hammond orgonák hangja. Mindez annak kapcsán jött elő, hogy Joe Cocker-re vágytam. Meglepett örömmel hallgattam, hogy épp egy kis segítséget kér a barátaitól. /Hiába, nincsenek véletlenek, erre kellett klikkelnem!/
Érdekes, hogy mennyire előhozza a zene azokat a hangulatokat, érzéseket, érzelmeket, amiket megéltem a 70-es években. Érdemes meghallgatni a listán utána következő feldolgozást is, és megnézni a különbséget, mi változott 30-40 év alatt. Nem csak a külső változott, hanem az is, hogy mit tart lényegesnek...



7 megjegyzés:

  1. Joe papa egy intézmény. A woodstocki verzió különösen szuggesztív. Ha jó Hammond orgona-torzított gitár imprókat kívánsz, keresd a Colosseum, Atomic Rooster brilleket.
    A Kis segítségre visszatérve...
    A Beatles szerepe a zenei forradalomban megkérdőjelezhetetlen. És a zenei öröksége is. Kár, hogy nem vették fel a fonalat komolyan a 65-ös változásokkor. Elment a szekér mellettük. Viszont érdemes lenne egy olyan válogatást összeállítani, amiben Beatles feldolgozások vannak csak. Szóval benne volt a dalokban a több, csak ők már nem érezték szükségesnek kihozni belőlük. Erre megtették mások, pl. Cocker is.
    Amikor meghallottuk a Spooky Tooth I'm a Walrus, Hendrix Sergeant Pepper's vagy a Yes Every Little Thing verzióját, meg is értettük, miért rebbentek szét.
    Amikor először a fülembe dörömbölt a Cream N. S. U.-jának kezdő dob lüktetésére felelő gitár hang, meg is találtam azt a zenei fonalat, ami aztán egy életre behálózott.

    VálaszTörlés
  2. Még valami, bár nem rock, hanem jazz...
    Figyelmedbe ajánlom John Mclaughlin After The Rain c. albumát. Joey Defrancescoval és Elvin Jonesszal trióban dobták össze. Az előbbi káprázatos Hammond-virtuóz, az utóbbi pedig Coltrain dobosa volt, de sok remek zenész kérte fel a saját albumához. Lehelet finom Coltrain örökek szólalnak meg és káprázatos orgona-gitár betéteket hallhatsz rajtuk. Ha érdekel, összezippelem, és feltolom egy szerverre...

    VálaszTörlés
  3. Intuitív, örülök, hogy találkozott az ízlésünk és a gondolatvilágunk!

    Kedves János! Áldani foglak érte! A jazz is jöhet, semmi bajom vele! Honnan vagy Te ilyen jólértesült zeneértő?
    Ha már a Beatlesnél tartunk, lehet, hogy ebből bejegyzés lesz.. Tudom, hogy már máskor is ígértem ilyet :)

    VálaszTörlés
  4. Keresd meg az Ébredés c. bejegyzésemet, szerintem élvezni fogod. Ja, Apám zenésznek akart. Zenében nőttem fel. Csak a hegedűhöz nem fűlt a fogam, dobolni szerettem volna. Ez a hajó elúszott, fotózni kezdtem, mostanában meg írogatni, kedvtelésből. Viszont zenében élek, állandóan... Holnap, ha a gépemhez tévedek megkapod, de legkésőbb csütörtökön.
    (Elkezdtem egy tisztán zenei blog alapjainak a lerakását :)

    VálaszTörlés
  5. Ha ilyen zenéket raksz fel, mint amiket ajánlottál, én máris feliratkoztam!
    Az "Ébredés" kora reggel lenyűgözött. Már most jó napom van! A csomagot meg várom, köszi!

    VálaszTörlés
  6. Még ilyenebbeket :D Köszönöm az Ébredést...

    VálaszTörlés