Fogadni a változásokat

wallsforpc.com

Mostanság játszom a gondolattal, hogy csinálok egy számvetést arról, hogy miben változtam meg, mik változtak bennem az elmúlt évek alatt. Egyedül a lustaságom gátol ebben, pedig biztos érdekes lenne a végeredmény. Egy biztos: ha a tíz-húsz évvel ezelőtti önmagam látná a mostanit, hitetlenkedne.

Sok minden van, amit akkor még képtelen lettem volna elfogadni, mára viszont a napi tevékenységem részévé vált. Ilyen pl. az energiával való "munka". A rákapcsolódás a földi-égi energiára, tengellyé válni, részévé lenni, létre hozni a hármasságot: "Föld és Ég bennem összeér". Ez az egyszerű pár perces gyakorlat pillanatok alatt megteremti a meditatív állapotot, az összekapcsoltságot, a tudat kiürítést, a befogadásra készséget. Automatikusan megjelenik a hála, az öröm érzet, a könnyűség, derű, a szerelmetesség állapota.

Energiát áramoltatni igazán akkor lehet, amikor az ember érzi ezt a boldogságot. 

Amikor energiát adok valakinek, újabban felkészítem a fogadására. Megkérem, hogy gondoljon valamire, amikor nagyon boldog volt. Próbálja felidézni azt az érzést, amit akkor érzett.

Nagyon érdekes, hogy mennyire érezhető, hogy mikor sikerül, és mikor esik ki ebből az állapotból. Amikor visszamondom, hogy milyen volt a "vétel", akkor visszaigazolják, hogy tényleg úgy volt. Az érthetőség kedvéért mondok példákat: az elején hatalmas erővel megindul az áramlás, aztán mintha lehúznák a rolót. Igen, mert eszébe jutott egy boldog pillanat, de hirtelen eszébe jutott az is, hogy ez elmúlt, és mennyi fájdalom jött utána. Vagy: az elején nagyon lassan indul be, aztán hullámzik az intenzitás, többször elindul, és leáll. Kiderül, hogy nehezen tudta eldönteni, hogy mire is gondoljon, aztán több minden az eszébe jutott, de nem igazán tudott dönteni, és így benne maradni az érzésben.

Elgondolkodtató, hogy amikor megkérem az embereket, hogy idézzenek fel egy alkalmat, amikor nagyon boldognak érezték magukat, nehezen találnak ilyen emléket. Valószínűleg szomorút sokkal hamarabb találnának. Vajon miért így fókuszálunk? Nem lenne jobb váltani? A jóra figyelni, a nehézségekben pedig megkeresni, hogy mit kaptunk általuk, és letenni a fájdalmat, nem hurcolni tovább. Valami miatt szeretjük a keservünket, a kínjainkat, a sebek újra meg újra megpiszkálását.

A változások amiket most már napi szinten egyre drasztikusabban tapasztalunk magunk körül, rákényszerítenek minket, hogy átadjuk magunkat az átalakulásnak. Az ellenállás ellenállást szül, a gátak feltorlaszolják az áramlásban lévő erőket, amik aztán egyre pusztítóbbakká válnak. A változást megállítani nem lehet. Legyünk átengedők, elengedők. Legyünk befogadók, elfogadók, várjunk örömmel. Idézzük fel megélt örömeinket, ezzel idézzük meg az eljövő örömöket.

Sok félelem örvénylik körülöttünk, sok bizonytalanság. Rajtunk áll, hogy milyen lelkiállapotra hangoljuk magunkat. Ha a félelemnek nyitjuk meg magunkat, az áramlik rajtunk át, ha az örömnek, akkor azzal telítődünk fel. Aki nem hiszi járjon utána!