Az elmúlt két hetet úgy éltem meg, mint egy próbát, amelyik azt hivatott felmérni, hogy mennyire tudom magam a felszínen tartani, vagy más szóval, mennyire vagyok képes "tartani a fényt".
Érdekes kísérlet volt /van/, bár számítottam a nehézségekre az időszak kezdetén, megélni, átélni nem könnyű.
Még mindig nem szoktam meg, hogy a fényt megtartani képesek úgy funkcionálnak, mint lámpák a sötétben: röpködő lepkéket vonzanak.
Hogy segíts annak, aki folyton csak kérdez, de a válaszokat meg sem hallja, csak folytatja a monológjait? Vagy annak, aki már régen menni készül, de valami miatt még mindig szenvedi a mindennapok kínjait? Vagy annak, akinek készülni kell az átlépésre, de nem akar szembesülni vele?
Vagy azoknak, akik riadtan látják recsegve-ropogva összedőlni eddigi biztosnak hitt életüket?
Megoldatlan élethelyzetekben vergődők várják, hogy helyettük döntsek.
Nem döntök.
A válaszokat mindenki elhelyezte magában már akkor, amikor eldöntötte, hogy milyen terhet vállal. A választás felelőssége mindenkinek adott minden terhével és ajándékával együtt.
Nagyon tetszik a bejegyzés! Már megint egy találó megfogalmazás : " röpködő lepkéket vonzanak" -ezt megjegyzem magamnak
VálaszTörlés:)
TörlésSok a bizonytalanság, bárhova nézek. A saját életemben is. De igyekszem! :)