Kötelékeink

Tied Together by Toni Thorn

Ha végig kellene gondolni, mennyi mindenhez kötődöm, és mennyi minden köt, tart fogva engem, nehéz lenne a végére érni.

Érzelmi kötődések: szülők, szerelmek, gyermekek, unokák, emberek, akik valamilyen okból fontosak... Állatok, növények, helyek, szituációk, emlékek, amelyek sokat jelentenek... 

Kötelességek, amelyeket önként választok, vagy amelyeket a társadalom erőltet rám. Szokások, ígéretek, elvárások...

Ezek határozzák meg az életemet. Ehhez igazodom, ez minősít.

Érdemes megfigyelni például, hogy  ki mivel azonosítja magát a közösségi oldalakon. Milyen képet tesz fel, vagy mi az, amit fontosnak érez közölni magáról. Furcsa belegondolni, hogy mennyire beszűkíti a saját mozgásterét, megéléseit egy-egy identitással való teljes azonosulással. Mire gondolok? Sokan vannak, akik ANYÁK, vagy FŐNÖKÖK, vagy FONTOS EMBEREK, vagy ÁLDOZATOK, és még sorolhatnám...

 A jelenlegi világunk keretei jelennek meg ebben a formában.

Vajon milyen lesz majd, ha ezek a keretek szétfoszlanak?

Azt hiszem, leginkább az álomállapot az, amelyikhez hasonlítani lehet: bárhol lehetek, bármikor, bárkivel egy adott helyzetben, kötöttségektől, szabályoktól függetlenül, a legváratlanabb szituációban és összefüggésben. Ahogy éppen tetszik, vagy ahogy sikerül. Nem tűnik egyszerűnek az átállás, megtalálni azt a módszert, ami szolgál engem, és nem csak sodor ellenőrizhetetlenül.

Azt mondják, amikor a rabszolgákról leveszi a láncaikat, megrémülnek a szabadság lehetőségétől.

Igaz lehet.

Minderről egy Greg Giles által közvetített üzenet olvasása után tűnődtem.