mac.softpedia.com
David Bohm kvantumfizikus egy szemléletes hasonlattal írta le azt, ahogyan érzékeljük a környezetünket, a körülöttünk létező mindenséget.
" Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról
is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium
elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét
figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a
halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban
hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a
másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is
rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a
halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre."
Forrás:http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Olvc5HBB6S4J:www.tudatossag.com/%3Fq%3Dbook/export/html/420+&cd=7&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
A dolgokat valószínűleg azért látjuk úgy, ahogy látjuk, mert jelenleg a valóság kis szeletét érzékeljük csak.
Jelenleg 3 dimenziós keretrendszerben tudunk érzékelni. A multidimenzióssá válásunk azt jelenti, hogy sokkal "messzebbről", "magasabbról", "egyben látva" leszünk képesek megfigyelni, sokkal nagyobb látótérrel, érzékelési és értelmezési képességgel rendelkezünk majd.
Jelenleg átmeneti korban élünk. Jelentős változások kopogtatnak be hamarosan az ajtónkon, akkor is, ha nem vagyunk hajlandók ajtót nyitni egy újfajta, szokatlan gondolkodásmód számára.
Nem is egyszerű feladni azt a világképet, amelyik ezidáig a komfortzónánkat jelentette.
Szoktam tapogatózó beszélgetéseket folytatni ismerőseimmel, és látom rajtuk, hogy meg sem próbálnak kilépni a számukra "biztonságot" jelentő eddig megszerzett tudásuk bástyái mögül. Nem is akarnak tudni arról, hogy a tudásuk nem hogy nem ad választ egy csomó kérdésre, de sokszor minden józanul átgondolt felismerésnek ellentmond. Inkább kapaszkodnak a fogantyúikba, mígnem egyszerre a kezükben marad, majd köddé válik.
Mostanában állandóan beleütközöm ebbe a mondatba : nagy változások előtt állunk, ami már nagyon közel van, vagy éppen már zajlik is. Nem tudom kik és honnan tudják, vagy tudni vélik ezt. Mint, ahogy irod is a "tapogatózásodat" a világ nagy része éli a megszokott életét, a legkevésbé sem érdekli, hogy lesz - e változás, vagy sem. Az pedig az emberi természet, hogy fél az újtól, az ismeretlentől. Ez nem vethető az egyes ember vagy az emberiség szemére.
VálaszTörlésAz egyik ember egy kis lyukon át néz a világra, a másik ember ablakon, a harmadik panorámát lát. Sorolhatnám hosszan, de mindenki látásmódja más és más. Ahogy szélesedik a látásmód, úgy változik a világ :)
TörlésA panorámában pedig már nincsenek sötét zugok, ahol megbújhat a félelem.
Való igaz, hogy mindenki azt tesz, amit akar. Nem is hibáztatok senkit, hiszen azt sem tudhatom, hogy az, ahogy én most látom a világot valósabb kép-e, mint amit a többiek látnak?
TörlésAmit tudni vélek az az, amit kb. 5 éves kutakodás után összeszedegettem a témában. Még csak nem is vagyok alapos, mert sok mindennek csak a felszínét karcoltam meg, de arra rájöttem, hogy amit velünk eddig tanítottak, az nem állja meg a helyét. Hogy kik és hogy honnan tudják, na ez majd egy másik bejegyzés témája lesz... (ha lesz! :) )
Ez egyediségünk csodája.
TörlésIgazi nehéz kérdést feszegetünk. Véleményünk lehet, de saját valóságunk mindig csak egy árnyalat a másik ember szemében.
Ezeket az árnyalatokat élvezem én a blogok sokaságában :)
Az is lehet, hogy ez is a cél. Annyiféle tapasztalat, ahány ember, így áll össze a teljes egész valósága. :)
TörlésEzzel a multidimenziós dologgal én úgy vagyok, hogy szeretem látni, érteni, hogy a másiknak mi kell a boldogsághoz. Nem az érdekel, hogy a nagy emberek miként fogalmazzák meg az emberi létet és értelmet. Szabályosan keresem az emberben a segíteni valót. Ami az emberek bezártságát illeti, az azért van, mert felettébb büszkék. Nem vallják be, hogy igenis, szükségem van segítségre. Mondjuk ezt azért is jó lenne bevallani, mert az ember nem polihisztor, hogy mindent meg tudjon magának csinálni, és ha nem tud magának mindent megcsinálni, akkor meg kell vásárolja valahonnan, ahhoz meg pénz kell, azért meg többet kell dolgozni, illetve még többet messze lenni a családtól, szeretteitől. Ezért lenne jó belátni, hogy segítségre van szükségem. Amikor egymást segítve együtt vagyunk, mert ugye feltételeződik, hogy akik egymáson segítenek azok valamennyire szimpatizálnak egymással, ilyenkor az ember noha izzad, ad magából, magától, mégis feltöltődik, mert szeretettel ad és szeretettel fogadják.
VálaszTörlésHogy mitől állhatunk egy változás előtt? Attól, hogy most már egyre kevesebb alkalom adódik a többlet keresleti lehetőségre, előbb utóbb muszáj lesz ráfanyalódni a szeretettből kapott és megszerzett dolgokra. Én ezért tartom mégis veszélyesnek az egyházak által hírdetett önsanyargatás, embertelen spórolás, mert ez arra hajtja az embert, hogy ne mondjon le büszkeségéről, hanem inkább bezárkózzon, akkor is, ha ez hatalmas nélkülözéssel és szenvedéssel jár.
Vannak emberek, akiknek lételemük az adás, mások boldogítása, nem kávézásos, cigizéses semmit osztásos szinten, hanem konkrétan, kézzel fogható dolgok szintjén, jelenleg nem az adókkal van a baj, hanem a kapókkal. Azt mondják nagyobb alázat kell elfogadni valamit, semmint adni. Adni boldogság, elfogadni probléma. Ezen kéne javítanunk valamit. És azt hiszem ezen fog javítani ez az "idő" változás.
Az már más kérdés, hogy a mi generációnk képes e erre? És noha már adottak a változás feltételei, mint írtad ragaszkodnak az ősi büszkeséghez, és inkább fogcsikorgatva mint valamiféle erényt szorongatják a nemváltozást.
Persze ez hosszú téma. De jól feltetted.
Úgy gondolom Attila, hogy mi ketten ugyanarról beszélünk, csak Te a földön jársz, én meg valahol lebegek. Az változás elkerülhetetlenségét bizony a helyzet tarthatatlansága, kilátástalansága mutatja. A hazugságokat nem veszik be már az emberek, egyre többen látnak át a szitán. Hamarosan bizony egymás segítségére szorulnak az addig küllőfélező emberek, és végül is így van ez jól. Amikor az inga eléri a legszélső pontot, elindul visszafelé.
TörlésSzámomra ez a "multidimenzióssá" válunk - kollektíve, hát ez körülbelül olyan, mint a messiásvárás. Sosem fog megtörténni. Az út mindig is egyéni volt, van, lesz. A tömegben eltűnik a szubjektum - vagyis az a lény, aki képes lenne saját individualizációs folyamatát bejárni. Ezért nem lehetséges kollektíve felébredni.
VálaszTörlésA kérdés mindig egy: én hogy állok mindezzel? Én, a saját életemben hol kerülök, hol temetek és hol menekülök? Hol vannak a SAJÁT ellenállásaim?
És ha nem lennének alvó buddhák, ugyan ki ébresztene fel engem? :) És ha már felébredtem, ugyan látok-e MÁSt? Van-e kívül? :)
Nem tudom, Duende... Én biztosan idealista vagyok, meg hiszékeny, de azt gondolom, hogy valóban lehetséges a fejlődés következő lépcsőjeként megpróbálkozni a kollektív felemelkedéssel. Ki tudja? Azzal azonban egyetértek, hogy egyéni utakon kell eljutni odáig, hogy képesek lehessünk egymást emelve ugrani egy nagyot. Na, majd látjuk /vagy nem/. :)
Törlés:) Mindenkinek hite szerint. Azonban ha levakarjuk az ezo-spiri mázat ezekről a szövegekről, akkor ugyanazt találjuk, mint az elmúlt 2000 éveben: várjuk a messiást, aki majd megoldja a gondjainkat és elakadásainkat, és csoda történik. Régebben a pokollal fenyegették az embereket az elkövetkező armageddon előtt (és az elmúlt 2000 éveben is napi szinten várták a világvégét és Jézus második eljövetelét), ma egyszerűen azt mondják: ha nem elég magas a "rezgésszinted", te nem gyöhetsz velünk. Ez egy és ugyanaz, csak kissé modernizálva vagyon...
VálaszTörlésEmellett, a legtöbben, bár spirituális lénynek érzik magukat, csak külsőségeikben azok. Van egy-két élményük, látni véltek valamit, folyamatosan a szejetet-ről beszélnek, de valójában nincs mögötte valódi mélység, elköteleződés és gyakorlás. És nincs józan paraszti ész. és humor. Számomra ez a két tulajdonság alapvető és mutat valamit. A szejetet-től való elájulás semmi. Pusztán szentimentalizmus és szellemi materializmus.
Bocsánat. Én meg elég kritikus valék.
És engem senki ne akarjon "emelgetni". Mindenki söpörjön saját háza táján és akkor egyszer csak rend lesz. Nem a másik a megmentendő, hanem saját magunk.
OK! Igazad van abban, hogy sok a szirup, meg az álságosság, felszínesség. stb. Ennek ellenére azt érzem, hogy valami más van most, mint ami eddig volt. Mindig is erre vártam, ezért jöttem ide, ezért bírtam ki ezt a sok sz..t, nehézséget, és ezért vagyok még itt, hogy benne legyek ebben a buliban! :)
TörlésA világ nem mindig ugyanazt a körpályát járja be, hanem spirál pályán mozog, mert nem lehet másként! Akkor nem lenne fejlődés, nem lenne hová egyénileg fejlődnöd sem. Lehet olvasgatni a többezer éves megőrzött bölcsességeket, de azok is csak lefagyasztott információk. Ami most történik az bennünk történik, vagy leginkább bennünk kéne hogy történjen. A test-lélek-szellem átalakulása a saját szándékaink, erőfeszítéseink által, az univerzális erők, energiák aktuális mintázata segítségével. Nevezhetjük Jézus második eljövetelének is, vagy bárminek az emberiség történelme által megőrzött hagyomány alapján. Változás jön, annak kell jönnie, vagy ha nem, akkor én kiszállok a körhintából... :)
Így van, Libuc, nem ugyanazt járjuk be. Fejlődés (bár én inkább visszafejlődésnek nevezném) valóban van, hiszen anélkül nincs élet. A változás az élet maga.
TörlésViszont. A belső fejlődés, amiről írsz, mindig is belső dolog volt. Régen is, most is. A "nagyok" hátrahagyott szavai pedig időtlenek. Mert nem egy külső lineáris időből valók és nem is ott hatnak, hanem az örökkévaló érintései. Az, hogy mely korban érnek be benned, bennem, nem fontos. Minden szó lefagyasztott információ, hangozzék el bár 2000 éve vagy az elmúlt pillanatban. A szavak fagyottak, de bennünk bármikor életre kelhetnek, mi tesszük őket elevenné és élővé.
Mindig jön változás, mert ez az élet rendje. A mostani talán csak annyival erőteljesebb, hogy rázizzenünk-e végre, hogy ha nem változtatunk - egyénileg - a gondolkodásmódunkon és életmódunkon, akkor nem biztos, hogy az unokáinknak lesz-e élettere. Ez egy szélsőségesebb helyzet. Mint anno Noé idejében és még régebben Atlantisz idejében és még régebben a Nasca térség idejében, stb... Ezen a bolygón már számtalan technikailag fejlett civilizáció irtotta ki majdnem teljesen önmagát. Ismét a spirál ezen pontjára érkeztünk. És ha lenne kollektív "dimenzióváltás", az anno is megtörtént volna. De nem történt meg akkor sem.
Nem akarok negatív lenni, csak realista vagyok.
A jelenlegi emberiség (átlag) tudatossága körülbelül egy négyéves gyerekének felel meg. Szóval messze még az egységtudat.
De ez senkit se tartson vissza, hiszen valóban lehetőségünk van egyénenként fejlődni. Mindenki a maga szintje és sebessége szerint. :) És ez is elég izgalmas. :)
"Változás jön, annak kell jönnie, vagy ha nem, akkor én kiszállok a körhintából... :)"
TörlésBocsánat, erre akartam még reagálni.
A világ csak belülről változhat meg, Libuc.
Amit ebben a mondatodban leírtál, az valahogy így hangzik nekem: Hé, emberek, csináljátok a show-t, mert ha nem, én kiszállok. :) Szórakoztassatok: legyen haverok, buli, fanta!
No ilyen is kell. De mi van a Te részeddel mindebből?
A világ Libuc nem kint van. A változás csak benned történhet meg. Kifelé élsz és figyelsz, bár a belsőről beszélsz.
A változás Te magad vagy. :)
Erre szerettem volna utalni (orbitális ostobaság azt hinnem, hogy valaki megérti majd, ha csak érintem a témát)duende-t idézve, sok az ezo-spiri máz, mivel az most nagyon menő, ez a kor divatvallása. A legjobb benne, hogy gyakorlatilag minden belefér. A változás, igen, folyamatosan változás van, ez az élet lényege, szeretném hinni, hogy ez a változás egyben fejlődés is, mivel én is idealista vagyok. És igen, én is ezt mondom, a kollektiv tudatszint gyerekes. A magamét nem tenném oda, bár ki tudná megmondani, lehet én is azon a szinten mozgok, és ha igen, van terem fejlődni.
VálaszTörlésKati, ez a mondatod engem is egy kicsit fejbe ütött, "ha nem lesz változás, én kiszállok". Ez a mondat nem illik a magadról felépitett képbe. Ha kiderülne, hogy 90 százaléka szivatás ebben a divatvallásunkban, attól egy "jól felépitett" embernek állnia kell, akár szilárdan is.
Na jó, igazából nem realista vagyok, csak pragmatikus. Egyetértek Artemis.
TörlésMég csak annyi jutott eszembe - és befejezem - hogy ez az egész "dimenzióváltás" néven futó ezoizé nem más, mint a fogyasztói társadalom "szellemi" terméke. A komoly gyakorlás, a régi fajta vallásosság már nem menő, ezért a régen használatos tömegek ópiumai már nem hatnak. Régen megvehetted az üdvösségedet, ma is ezt teszed. Csak régen az egyháztól, ma ezoguruktól. Fizet a tömeg, tanfolyamokra jár és veszi a sok könyvszemetet és ebből rendkívül sokan megélnek. Ugyanott tartunk, csak a díszlet változott...
TörlésÉs nagyon, de nagyon kevesen vannak, aki valóban önmagukon dolgoznak. Hangyaszorgalommal, lépésről-lépésre.
Az ego imádja a szellemi plázát, a csillogó ígéreteket és könnyen ígért megváltást. Egy valamit utál: kitartani és unatkozni. Mert a valódi önmunka unalmas. Fárasztó. Ijesztő. Kellemetlen. Büdös. Olyan, mint mikor trágyát ásol a kertben.
A szellemi út lényegét pár mondatban össze lehet foglalni. És azt már jópár valóban önmegvalósított emberi lény el is mondta. Csak rájuk senki sem figyel, mert nem csillogó új cucc, nem trendi amit adnak, csak pár instrukció. A többit nekünk kell elvégeznünk. És az fárasztó, hosszadalmas, unalmas és néha nagyon büdös.
De csak trágyából nő lótuszvirág, rózsa, illatos édes barack.
A polihisztorságról meg csak annyit, hogy az egész kultúránk és oktatásunk lebutító, semmi más értelme és haszna nincs. Minden szétdarabolt, és Te elhiszed, hogy semmihez sem értesz. Ez a cél. Hogy kiszolgáltatott légy és fizess... Ma már szerintem a fenékpattanásnak is külön szakembere van, és ő meg is mondja jó pénzért, jobbról vagy balról vakard-é?
El kéne távolodni ettől a szemlélettől, mert az ember kicsit több, mint gombokat nyomogató majom. Sokkal, de sokkal több dologhoz értünk, mint hinnénk, és amint elhitetik velünk. Csak épp: sokmindennek magunknak kéne nekiveselkednünk és ha először csetlősen-botlósan is, de csinálni.
Én igazából azt sem értem, hogy minek kell dimenziót váltani? (persze azt sem tudom, hogy ezoterikus körökben mit is takar a dimenzió fogalma).
VálaszTörlésEbben a dimenzióban azért nem "tökéletes" minden, mert mi sem vagyunk tökéletesek. Ha pedig tökéletesek leszünk, akkor itt is minden rendben lesz, nem kell dimenziót váltani. Persze én is idealista vagyok, szeretnék szupermenként repkedni egy tökéletes világban és csupa szép dolgokat csinálni... egy "ideig" biztos nem unnám meg, de aztán el kellene menjek kikapcsolódni egy durva dimenzióba, ahol jól pofán vernek és nem tehetek semmit ellenük :).
Valakik elkezdték ezt a 2012 mesét valamilyen szándékkal. Valószínuleg félelem keltés volt a fo szempont és évekig programozták az emberekben. Aztán egyszer csak a dátum átváltott 2012-re és aktiválódott a program: 2012 VAN!!!!! IDEJE BEREZELNI!
Azelott millió könyvet írtak már a témáról. Vagy mindenki sugallatokat kap rajtam kívül vagy csak gátlástalanul meg akarnak gazdagodni a birka nép nyakán.
De tényleg... Minden második ember beszélget Jézussal, Máriával, Mária Magdolnával, különbözo urhajós kapitányokkal, földönkívüliekkel, megvilágosodott mesterekkel... Csak én vagyok annyira primitív, hogy ez nem adatik meg nekem? Mit vétettem én? Ennyire alacsony a rezgésszintem?
Az ezo maszlagok tele vannak féltudományos dolgokkal is, mintha némi igazsággal keverve jobban el lehetne adni. De ha az ember utána néz dolgoknak, vagy olyanokat kérdez, akik jártasabbak mondjuk a fizikába, kvantumfizikába, akkor miért röhögik szembe?
Az jó álláspont, hogy az ember nem betonozza be magát a hitrendszerébe. Én is a csomó maszlag után egyéni utat választottam. MIndent megkérdojelezek és ami kérdojeles, arra nem építek semmit. Tudok róla, hogy ott van egy kérdojeles tégla a falam tetején, de amíg kérdojeles addig a fal más részeit építem tovább. Ha akadályozza az építést, akkor ledobom a földre, hátha valamikor jó lesz és hozzá tudom kapcsolni valamihez.
Mivel idealista vagyok, szeretnék egy tökéletesebb társadalmat építeni. Ehhez persze tökéletesebb egyénekre is szükség van, ezért igyekszem tökéletesíteni magam. Próbálom vizsgálni magam, kideríteni a tetteim valódi indítékát, felülírni a beteges beidegzodéseimet... Ez kemény feladat. Közben óhajtok is valamilyen fajta közösséget, hogy ne érezzem ennyire egyedül magam a gondolataimmal. Persze ritka az a közösség, ahol önmagam lehetek, kiteljesülhetek. De nem biztos, hogy ez a közösség hibája.
2012: szerintem ebben az évben sem fog semmi látványos történni. Nem lesznek megmagyarázhatatlan égi jelek, nem érkezik ide a Niburu, nem szállja meg a földet egy idegen civilizáció, nem fog az emberek tudatossága kimagasló mértékben megváltozni, év végére nem lesz itt mennyország.
TörlésA jövő évben azok az ezotérikus írók lesznek a legsikeresebbek, akik megfoghatatlan dolgokról papoltak és lassú átmenetet jeleztek, szinte észrevehetetlent. Nah, ezek az írok ki fogják tudni adni a második kötetet is, mert lesz vevő rá. Aki persze a Niburu megjelenését jósolta meg az égbolton, az foghatja az összekapart vagyonocskáját és kiköltözhet a természetbe, egy tanyára, ahol a világ nem talál rá. És elmosolyodik magában, hogy ezek tényleg birkák.
Persze az sem teljesen kizárt, hogy megjelenik a bolygó és én esek pofára, de miattam nem kell aggódni. Már semmin sem lepodök meg.
Szükség van a változásra és minden egyénnek dolgoznia kell rajta lehetoségei szerint. És nem azért, hogy magasabb legyen a rezgésszintünk vagy hogy egy másik dimeznióba kerülhessünk. Csak egyszerűen szeretni kéne és az szerint élni.
Hogy változás lesz, az biztos. Fizikai szinten rengeteg jel mutat arra, hogy a jelenlegi életmódunkat hamarosan fel kell adjuk és paradigmát kell váltsunk. Ez lehet egy spirituális terv fizikai kivetülése is, de lehet egy zsákutca is, netán egy fekete lyuk, ami elnyeli a primitív fajtánkat.
Mivel nem vagyok látó, nem vagyok közvetítő, nincsenek külsős, megvilágosodott cimboráim, nem tudom megmondani a frankót.
UI: bocs, hogy elszálltak az ékezetek. Annyit írtam, hogy egyszerre nem lehetett elküldeni, ezért kimásoltam egy notepad-be, hogy két felé válasszam, de az elnyelte az ékezeteket...
Elnézést, hogy fárasztottam az olvasókat és Líbuct a kirohanásommal.
Az ilyesmit nem gyónhatom meg egy katolikus papnak :)
Élt 2000 éve egy lény itt a bolygón. Ő ezt mondta (és ma is aktuális):
VálaszTörlés„Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa bennetek van.” (Lk. 17./21-22.)
„Jézus mondta: Ha azt mondják, akik előttetek járnak: "íme, a királyság az égben van", akkor a madarak meg fognak előzni titeket az égben. Ha azt mondják nektek, hogy a tengerben van, akkor a halak fognak megelőzni titeket. Ám a királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység.”
(Tamás evangélium, 2. vers; Nag Hammadi lelet)
Ennyit a kollektív "dimenzióváltásról". :)
"Ebben a dimenzióban azért nem "tökéletes" minden, mert mi sem vagyunk tökéletesek. Ha pedig tökéletesek leszünk, akkor itt is minden rendben lesz, nem kell dimenziót váltani."
TörlésMég erre akartam reagálni. Ez egy remek meglátás! :)
Ugyanis ez nem helyrajzi kérdés. Akárhová mész is, magadat magaddal kell vinned. Ott is csak te leszel, akárhol is legyen az az ott. Hiába válasz dimenziót (bármit is értsenek ezen a homályos és megfoghatatlan izén), az összes problémádat, negativitásodat, félelmedet, stb... is magaddal viszed. Benned vannak. Csak a díszlet változott.
A buddhisták azt mondják, aki képes a pokolban is mennyországot teremteni, az az élet mestere.
Ennyit a helyrajzról. És van még a "majd" - az idő kérdése.
Csak a jelenben létezünk. Mindig itt van és most van. Amikor a múltadra gondolsz, és amikor ott voltál, akkor is csak a jelenben voltál. Amit ma múltnak hiszel, az csak a fejedben létezik, gondolatként, képként. De te magad itt létezel és most létezel. A jövő is csak egy ugyanilyen kép a fejben. Mert "majd" akkor is csak itt és most létezel. És "majd" akkor is a múlt és a jövő csak egy kép lesz benned. De léted csak az örök jelenben létező.
Így hát. Ha a "dimenzióváltást" a jövőbe helyezed, az mindig is ott fog maradni. A jövőben. Soha nem éred el. Mert te itt vagy, és most vagy. Mindig.
Ez olyan, mintha az árnyékod megpróbálna utolérni téged. Sosem fog, mert a távolság mindig azonos marad. Így a jövő nem létezik. És a múlt sem. Csak a most van.
Így hát isten országa (dimenzióváltás) csak benned és csak itt és most létezik.