2012. április 21., szombat

Nagytakarítás

nicethings.blog.hu

Földrengések, vulkánkitörések, viharok, áradások...
Szőnyegrázás, szellőztetés, porszívózás, le-és felmosás...
Földanyánk nagytakarít.
Dr. Georgi Stankov - aki azt mondja magáról, hogy napjaink felemelkedett mestere, aki közülünk nőtt ki -, felállított egy menetrendet 2012-re. 
Érdemes belenézni, nehogy lemaradjunk valamiről!  :)
Igaz, hogy a legújabb verzió már egy megváltozott forgatókönyvről beszél:
Figyelemre méltónak tartom az írásait, az alábbi blogon az aktuális bejegyzéseit lehet nyomon követni.
Előre szólok, hogy az írás a nyugalom megzavarására alkalmas, de nem ez a célja. :)
Aki még nem találkozott a témával, bizonyára értetlenül áll az egyidejűen jelen lévő Földek problematikája előtt. Hogy lehet ez?
Megint csak ahhoz tudom hasonlítani, hogy ugye, lehetséges az is, hogy egyszerre, egy helyen több TV csatorna műsora van jelen, de csak azt "fogjuk" éppen, amelyikre ráhangoljuk a készülékünket?
Évek óta készül az Új Föld. Mi készítjük. Mi, akik a lakói leszünk. Azok lesznek a lakói, akik képesek fogni azt a frekvenciát, amelyikre az Új Föld hangolva van.
 Jelenleg már készen van az új kristálytudatosságú rácsháló, amelyik az új Föld "szerkezetét" tartja. 144 ezer ponton van rögzítve ez a szerkezet, 144 ezer magas tudatossági fokon létező élő ember tartja, akik mint egy oszlop, önmagukat energiacsatornaként működtetik. Ez azért is nagy csoda, mert az emberiség legnagyobb része valóban nagyon alacsony tudatszinten vegetál. Folyamatosan jelen van életünkben a félelem és a kétségek, az egymás ellen fordulás. Hinni sem merjük, hogy jöhet változás, még azok is kételkednek, akik évek óta dolgoznak a "felemelkedésért", és nap, mint nap tapasztalják, hogy az előrevetített történések itt vannak, a saját bőrünkön érezzük. Még mindig kevesen vannak, akik érzékelik a jeleket, Mégis fontos beszélni róla, mert, ha egyszer átfordul a mennyiségi változás minőségibe, jó ha nem lesz teljesen ismeretlen a téma. Meredek ezekről beszélni, de jobb, ha tudunk róla, ki tudja: hátha holnap egyszer csak nagyon furcsának tűnik minden... :)
Ha belegondolok, hogy milyen sokan azt gondolják ezeket elolvasva, hogy "ez a nő tiszta hibbant"... De nem gondolok bele! :)

20 megjegyzés:

  1. Hát nekünk ez a mai nap elég - hogy is mondjam... MÁS volt... Még nem tudjuk, hogy mi zajlik, de valami zajlik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ezzel a "nem tudás"-sal nem vagytok egyedül! :)))

      Törlés
  2. Nem vagy hibbant Libuc. Csak szereted a fehér lovon közlekedő királyfikat, akik megmentés céljából érkeznek. :)

    Bár nem hiszek én ebben, de ha mégis. Én a sötét oldalt választom. Én maradni akarok a kétségek, félelem és gyűlölet vermében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A francba!! De most már legalább tudom, mitől vagyok olyan válogatós! :))
      Ám továbbra is azt mondom, hogy ez az egész változás annyiban jön kívülről, hogy egy bizonyos "helyen", egy bizonyos "pontban" egyszerre jelenlévő energiák egy bizonyos mintázatot alkotnak. Úgy segítenek rajtunk, mint a hullámlovasoknak a hullámok. Vagy, ha olvastad a Dűnét, akkor emlékszel rá, hogy akárki ott sem tudott a Mester hátán utazni! :)
      Ami a "sötét" oldalt illeti: az is csak egy módszer, amikor azt tanuljuk, hogyan kell mindent a saját javunkra, saját megerősödésünkre fordítani. Az sem rossz játék, de én már unom. Túlságosan magányos lesz tőle az ember...

      Törlés
    2. Értem én Libuc. :) De azt gondolom, ezek az erők mindig rendelkezésünkre állnak. Persze minden időnek van "tonálja", ahogy a toltékok mondják, vagyis minden korszaknak megvan a maga jellegzetessége. De azt gondolom, a tudatosság fejlődésére mindig van lehetőség.

      Én nem erre gondoltam. Azt hiszem, nem tudnék hátrahagyni senkit. Amig csak egy szenvedő is van, én maradnék. Minden lény egylényegű. A kapitány sem hagyja el a süllyedő hajót. Hanem ment. Léket foltoz és addig játszik a hullámokon, amíg csak létezik.
      Pokol vagy mennyország? Édesmindegy. :) Az csak: díszlet a nagy játékhoz. :)

      Törlés
    3. "én már unom. Túlságosan magányos lesz tőle az ember..."

      Ezt a transzcendens unalmat és magányt egyikünk sem kerülheti ki. Pont ez a szellemi út lényege. Az ego-elme unatkozik, ezért mindent bevet saját szórakoztatására. Elmerül a múlt képeiben vagy a jövő ábrándjaiban. Csak ne kelljen jelen lenni itt és most és szembesülni az unalommal és a magánnyal. Ezek az ego trükkjei a jelenlét és tudatosság elkerülésére.
      Bármit képesek vagyunk bevetni, hogy ne szembesüljünk a most metsző és erőteljes jelenvalóságával. A valódi út pont az unalom és a magány. Hihetetlen nagy intelligencia és erő kell elviselésükhöz, mert halálosak. Végső csapást mérnek egoénünk önfontosság tudatára, sőtebb. Még a végén el is tűnünk, s kiderül, nem is létezik olyan hogy "én". Csak történetek halmaza létezik, "ezt szeretem-azt utálom" címkehegyek léteznek, de valójában nincs mögötte senki.... Jobb nem is kockáztatni. :)

      Törlés
  3. Én azt nem értem, hogy ezek a megvilágosodott mesterek miért nem tudnak leereszkedni a mi primitív szintünkre. Fogalmazhatnának egyszerűen, világosan, hogy józan paraszti ésszel fel tudjuk fogni a közlendőjüket. Mert az ilyen "fényhányados-szint" és "kristályrács-vonal" fogalmakkal csak összezavarják az embert. Nyilván bele lehet keverni egy kicsit az annunakikat, meg hüllő lényeket, meg sci-fi sorozatokból jól ismert eszközöket, de tényleg kellene ilyen nem bizonyított dolgokkal fárasszuk magunkat? Egész életünket kellene arra szánjuk, hogy a kétes földönkívüli fajokat feltérképezzük, elolvassok a "Galaktikus Tanács" közleményét?
    Nem lehet, hogy ezek a maszlagok pont a valóságtól akarnak elszakítani? Egyfajta menekülési lehetőséget nyújtanak a szürke és nehéz hétköznapok fogságából?

    Én mostmár annyira földhözragadt lettem, hogy csak a meleget várom, hogy a paradicsomjaim tudjanak fejlődni.
    Természetesen ha a földönkívüliek felsugároznának az űrhajójukra és elvinnének egy körre, nem utasítanám vissza. Érdekelnek az univerzium titkai. De két hét után mindenképp pottyantsanak le a földre, mert akkor már elég meleg lesz ahhoz, hogy mindenfélét ültetgessek a kertben.
    Na jó, még egy hetet bevállalok ha egy csinos földönkívüli hölgy arra kér, hogy termékenyítsem meg őt:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nem lehet, hogy ezek a maszlagok pont a valóságtól akarnak elszakítani? Egyfajta menekülési lehetőséget nyújtanak a szürke és nehéz hétköznapok fogságából?"

      Yes, yes. Mindez: ábránd.
      A valóság?
      A napon sütkérező paradicsompalánta. :)

      Törlés
  4. Hát igen, mind másként csapjuk be magunkat, de egyik sem előbbvaló a másiknál.
    Olyan ez, mint a fagyi nyalás, én a rumosdiót sosem választom...

    VálaszTörlés
  5. Valójában egyféleképpen csapjuk be magunkat.

    Régen a mennyországot és túlvilágot ígérték a hívőknek. Hogy majd és ott és akkor - boldog leszel.

    Ma már kevés az istenhívő. Ezért ma Galaktikus Föderációt ígérnek és "kristályrácshálót", mert az olyan tudományosan hangzik. De a kettő éppen és pontosan ugyanaz.

    Vágyálmok arról, hogy máshol akarok lenni, hogy majd és másutt és egyszer jobb lesz. De a baj az, hogy akkor és ott is csak te leszel. És magaddal viszed - mivel benned vannak - a magányt és az unalmat. És egyszer, valamikor szembesülni kell vele. Mert nem tűnik el. Mert éppen és pont ez a világ és ez a pillanat maga a mennyország. A pokol (az unalom és magány) belül van. A pokol és a menny nem egy hely vagy idő, hanem tudatállapot. A pokol: ellenállni annak, ami VAN. Ami a VALÓSÁG. A menny: IGENT mondani mindenre, ami VAN. Ami a VALÓSÁG. A valóság: az ami akkor sem tűnik el, ha nem hiszel benne, a valóság az ami éppen és pont most körülvesz.
    Bármit kitalálunk, csak az itt és mostot nem kérjük. Az a rumos dió.

    VálaszTörlés
  6. Egész életünk egymás mellé sorakozó napok láncolatából áll. Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.

    Nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.

    (Popper Péter)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek. És mindent csinálok a saját utamat járva úgy, ahogy. Azt élem, ahol éppen járok. A magam feje és a magam szíve után.

      Törlés
    2. Vettem. :) Békibehagylak. :)

      Törlés
    3. Vettem. :) Békibehagylak. :)

      Törlés
  7. Popper Péter és mind a társai is nagyon bölcsek, amit idéztél tőle, (vagyis nem tudom, az egész idézet tőle?) végül is minden bölcselet erről szól, nevezetesen a tökéletességről," minden élethelyzetet maradékok nélkül élni" ? Hiszen már a csecsemőkor is teljes trauma, köszönve a szülők áldásos tevékenységeinek és tovább, az összes többi életkor. Persze nagyon jó, ha megmondják nekünk, hogy mi lenne a tökéletes, de hogy igy "kell" élni, az már bajos, de nagyon, mivel, hogy tökéletes ember nincs.
    A rossz életről: eleve mi a rossz élet és mi a jó élet? Meg egyébként is, miért kellene állandóan jól lenni, persze mindenki boldogságra törekszik, (szintén egy divatos vágy, ami szerintem mesterségesen van túlpumpálva a társadalomban.)Szerintem nincs olyan, hogy mindig happy, még a felettébb megvilágosodottaknál sem.

    VálaszTörlés
  8. Valóban nincs tökéletes ember, és igaz, amit írtál Artemisz. Tökéletesek nem lehetünk - olyan nincs is -, ahogy Te is írtad. Mégis. Popper Péter nem a tökéletes emberről beszél, hanem a teljes emberről. Teljesek úgy is lehetünk, ha nem vagyunk tökéletesek. A teljesség magában foglalja a "hibáinkat" is, a sebzettségünket is, mindent. Jót-rosszat. Ezekkel együtt is lehetünk teljesek és élhetünk teljes életet.
    Anno Jézusnak is volt egy ilyen mondata,amit félre is fordítottak. Az eredeti szöveg így szólt: Legyetek teljesek, amint mennyei atyátok is teljes. A fordításban már a tökéletesség szerepel, ami messze a teljesség alatt van. Tökéletes csak úgy lehetek, ha kizárom a tökéletlenséget. De mi a tökéletlenség? Csak amit annak gondolok - vagyis itt kezdődik minden torzulás. Egy kizáró világ fehér-fekete lesz, élesen elválnak a dolgok, a tökéletességre törekvés miatt válok elszigeteltté: hiszen megtagadom a tökéletlenséget - legalábbis azt, amit annak gondolok. Persze az csak egy gondolat, nem a valóság. A valóság minden pillanatában teljes, egész. A világ jó. Jó úgy, ahogy van. Jó = Teljes.
    Popper a teljes életről beszél, nem a tökéletes életről.
    A teljességbe, maradéktalanságba beletartozik az is, hogy elfogadom és átélem a fájdalmakat is, az unalmat is, a szomorúságot is, a magányt is, a sebzettségemet is - egyszóval maradéktalanul és fenékig ürítem az élet kelyhét. Elfogadom az örömöket is, és a kevésbé örömteli dolgokat is. Mindent elfogadok.
    A rossz élet az, mikor megúszásra törekszem. Mikor nemeket mondok, mikor bezáródom, mikor címkézek. Valójában saját gondolkodásunk teszi pokollá az életünket. Az elménknek az ami van, sosem elég jó, sosem tud semmit úgy elfogadni, ahogy van. Az elménk szerint a dolgoknak mindig másképp kéne lenniük. Így szakadék keletkezik a valóság és köztünk. És valójában ettől szenvedünk. Hogy tudjuk, a világnak milyennek kéne lennie. Pedig a világ olyan, amilyen. Ha ezt el tudjuk fogadni, sok szenvedéstől megszabadítjuk önmagunkat.
    Amikor elfogadjuk azt, ami van, pillanatról-pillanatra, akkor megszűnik az elme fecsegése. Csend lesz. Ebben a csendben pedig végre rácsodálkozhatunk a világra, arra, milyen szép, milyen lélegzetelállító. Ebben a csendben minden csoda. Minden. És ez a csodálkozás nem szűnik meg soha, ez az öröm, ez a boldogság mindig megmarad. Mikor semmit sem veszel ismerősnek és készpénznek, akkor minden pillanatról-pillanatra feltárja önmagát, a valóság kinyílik, mint egy virág a szemed előtt. A világ minden pillanatban a szemed előtt bontakozik ki és te csak nézel és nézel és csodálod. És ez a boldogság. És nem múlik el soha. A felszínen háboroghat a tenger - a mélyben béke van és öröm.
    Ez a teljes élet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elfogadom, meg fenékig ürítem és csodálom. Ám ez egy statikus állapot, az élet lényege pedig a változás. A változást mi magunk hozzuk létre, mi vagyok azok, akik megteremtik az életet a maga csodálatosságával. Ha a teremtő a maga abszolút teljességével mozdulatlanul, békében, elégedetten nyugodna, ez a világ most nem lenne csodálható. Ha Jézus csak szemlélődött volna, akkor a világ nem itt tartana, ahol van. Ha nem álmodunk álmokat, nem tud megvalósulni semmi. Ha körülöttem egyre sűrűbb a sötétség, - mert vannak akik azt álmodják -, nem ülhetek tétlenül, mert, ugye ott van az a sok megmentésre váró lélek, meg a begyógyítandó seb, akiknek megmentését célul tűzted. Vagy annak elég, ha a magunk békéjében nézelődünk?

      Törlés
  9. A mozgás és nyugalom nem zárja ki egymást. Ahogy írtam, ez olyan, mint a tenger: a nyugalom, a béke, a csend a tenger mélyén mindig jelen van, ettől függetlenül a felszínen lehetnek nagy viharok, fújhat a szél - egyszóval a felszín mindig hullámzik, vagyis: dinamikus. Míg a tenger mélye nyugalomban van. A kettő nem zárja ki egymást. Lehetnek céljaid, alkothatsz, változásokat generálhatsz, de ezek csak hullámok a létezés felszínén.
    A lét misztérium. Csoda. Amire folyamatosan rácsodálkozol. A létezés egy nagy titok, és ez a titokzatosság: misztérium. Valóban meg tudod teremteni a misztériumot? Rá tudsz bírni egy rózsát hogy nyíljon ki, vagy tudod mi növel fel egy fát és érlel rajta gyümölcsöt? Képes vagy életet teremteni? Vagy tudod, mi az illat, mi a szívdobbanás és miért lélegzel és mi életet téged? Olyan csodák vannak az orrunk előtt és bennünk mindig, olyan titkok, melyekbe soha nem tudunk behatolni, csak rácsodálkozni tudunk. Ez a rácsodálkozás olyan, mintha mindig szerelmes lennél. Vagyis nem csak lennél, az is vagy. Szerelmes vagy az életbe, önmagadba, a világba. Gyönyör-ködsz, ez egy gyögyörteljes állapot. A szerelmes ember is vezet autót, épít házat, nemz gyermeket, művel kertet, igaz? :)
    Talán így érthető, mire gondoltam.

    VálaszTörlés