SZERelem

website-design-backgrounds

Mára rájöttem, hogy a legújabb információ a SZERelemmel kapcsolatos.

Bocs, akkor lassítok... 

Kezdem onnan, hogy kb. novemberben influenza-szerű beteg lettem. Mivel nem először élem át, tudom, hogy ez nem AZ, csak "olyan, mintha". Rossz közérzet, gyengeség, orrfolyás, fejfájás, hasmenés-hányinger /esetleg/, de mindenképpen van egy semmivel össze nem téveszthető jellemzője: megfekteti az embert, nyugalomra kényszeríti, és főként teljes érdektelenségre a világ dolgai iránt. Nem mondom, hogy élvezem, de tűrök neki, megadom ami jár, mert jobban járok én is. Tudom, hogy ez egy olyan folyamat, ami nagyon megterheli a testet, mert átalakulásokon megy keresztül, ezért pihenni kell. Ha meg kellene fogalmazni, hogy mi történik ilyenkor, azt mondanám, hogy újratöltik a rendszert, átírják, frissítik. Általában nem azonnal érződik a hatás, van egy kis átfutási idő. Most egészen mostanáig tartott, kicsit már türelmetlen is voltam. 

A késésnek valószínűleg az az oka, hogy feldolgozatlan blokkok vannak jelen a testben, és amíg a blokkokat nem sikerül beazonosítani, és eltávolítani/elengedni, addig nem tudok tovább lépni.

A test négy alapegységből tevődik össze: fizikai, mentális, érzelmi és spirituális. Pontosabban a négy test egy egységet alkot, egymást kiegészítve, egymást segítve szolgál bennünket, különbontásuk teljességgel értelmetlen. Ha az egyensúly bármelyik alkotórész javára vagy kárára felborul, kibillen a személyiség egyensúlya. Én pl. hajlamos vagyok előnyben részesíteni az érzelmi és a mentális részt - nem is beszélve a spirituálisról -, a fizikai meg valahol elhagyatva kullog utánunk. Ettől van az, hogy nehézségeim vannak, ügyintézésnél, hogy szétszórt és feledékeny vagyok, valamint, hogy zavarba tudok hozni gyakorlatias embereket lehetetlen kérdésekkel. /Arról most nem beszélünk, hogy ők is engem. :) /  Ráadásul bevonzok a megoldatlan problémámhoz helyzeteket, melyek ezáltal láthatóvá lesznek, ezért kénytelen leszek szembenézni velük. Aztán vagy megoldom, vagy tovább görgetem magam előtt őket; a lavinák jó példázzák, mindez hova vezet.

Amivel dolgom volt a múlt év végén: félelem, lelkiismeret furdalás, megfelelési kényszer, büszkeség és az áldozati szerep felvállalása. Ennek lett az eredménye, hogy két-három hétre majdnem mozgásképtelenné tettem magam, így ráértem gondolkozni a dolgokon.

Az, hogy ezeket így feketén-fehéren leírom, nem azért van, mert "te mindent meg tudsz magyarázni" / idézem a nővéremet /, hanem mert tudatosan próbálom figyelni, hogy mit csinálok, és az milyen következménnyel jár, vagyis felvállalom a felelősségemet a döntéseimért.

Lényegében erről szól a TUDATOSSÁG: nem "csak úgy" élünk bele a világba, aztán azt hisszük, hogy áldozatai vagyunk a dolgok állásának. A jelenlegi helyzetünkért a saját döntéseink a felelősek: az, ahol most vagyok, az eddig hozott választásaim eredménye. Választásunk pedig mindig van! Lehet, hogy egyik sem jobb a másiknál / látszólag /, de van.

Most pedig elnapolom a befejezést.

Folyt. köv.