Szeretem a hidegfrontot, mert mindig kitisztítja a levegőt. Olyan messzire tolja a látóhatárt, amennyire csak lehetséges, és ragyognak a színek és a fények. Ezen a képen olyanok a felhők, mint egy impresszionista festményen.
Furcsa ez az áltavasz, ami körülvesz minket, van benne valami valószerűtlen és hajlamos vagyok azt érezni, hogy csak toporgunk, ahelyett, hogy berúgná már végre az ajtót az a "valami", aminek az eljövetelét azért várjuk, hogy aztán minél hamarabb utána legyünk.
Bár, ha belegondolok, amikor látom beomlani egymás után a hazugságra épített várakat, akkor muszáj azt is látnom, hogy épp úgy történik minden, ahogy azt előre megmondták. Egyre nagyobb darabok esnek le, omlanak és roggyannak meg, aztán már nem lesz idő és erő mindenhová odaszaladni, és aládúcolni: az egész felépítmény összeroskad. Benne élek a történetben, de képes vagyok kívülről is nézni, érzelmek, drámák nélkül. Már megéltem ennél nagyobb omlást is, vagy lehet, hogy csak nagyobbnak éltem meg, mert először omlott össze az addigi életem. A furcsa az, hogy van utána is tovább, és nem biztos, hogy az nekem rosszabb. Üzenem ezt azoknak, akik először néznek szembe hasonlóval.
Szóval igyekszem kényelmes páhollyá képzelni a helyzetem, nézni az előadást, és figyelni a történéseket, sírni és nevetni, amikor úgy hozza a forgatókönyv.
Hát irigylésre méltó a páholyod. Én mindig úgy gondolom, ha tényleg összeomlik a tákolmány, az nem lesz egy sétagalopp.
VálaszTörlésMeg az jut sokszor eszembe, hogy mennyi mindenünk van, mint például, amit a képen mutatsz, és lehet, hogy ez elveszik, felkavarodik, ellenséggé válik, mert nem figyeltünk rá. Amikor erre gondolok, egy porcikám sem kivánja, hogy legyünk már túl ezen a toporgáson.
Hát, bevallom,azért nem olyan kényelmes az a páholy... De semmi sem örök, ami körülvesz minket, minden folyamatosan változik, ha akarnánk sem tudnánk visszatartani. Az, hogy milyen irányba változik, na az a mi felelősségünk. Ezért nem félek, hanem várom és "képzelem" a jót!
VálaszTörlésSzia líbuc!
VálaszTörlésElőször is köszönöm a jelzést, ami idehozott.
Sztem sem mindig kényelmes az a páholy, de sokkal könnyebb a páholyból szerzett tapasztalatokkal megélni történéseket, mint az eseményben ragadva kiabálni, hogy húzzon ki valaki.
A tákolmányok már omlanak...van, hogy csak pici vakolat darabok,de már előfordul, hogy egész falak hullanak alá. Viszont amikor a por is elül, a látkép tisztává válik, mint itt, ezen a képen. :)))
Szép napot Nektek!
KeDo
Isten hozott, KeDo! Régóta követtelek és csodáltalak már, csak még nem jelöltem magam. Sőt, egy régi beírásomhoz a Te egyik alkotásodat is felhasználtam, igaz, hogy nem kértem engedélyt, de oda írtam a neved! :) Örülök, hogy hasonlóan látjuk a dolgokat, jó tudni, hogy nem is vagyunk olyan kevesen akik várják és segítik a változásokat, sőt egyre többen vagyunk! :)
VálaszTörlés