http://healthmad.com/women/10-foods-that-prevent-birth-defects/
A gólya már agyonkoptatott, meg ilyenkor Afrikában téblábol, ezért gondoltam a káposztás szimbólumot használom inkább, igaz, hogy az meg valami angolszász motívum, de ez a kép nagyon bejön nekem!
Van benne fraktál, meg szakrális geometria, de a lényeg mégis csak az, hogy egy Picilány úgy döntött, tesz egy próbát. Hoz valamit a világnak, mint ahogy mi is mind úgy indultunk, hogy hoztunk a batyunkban hamuban sült pogácsát, meg annak a tudatát, hogy létfontosságú csavar vagyunk a világ gépezetében, ami nélkül a világ nem tudna működni. Vagy legalább is nem úgy, ahogy velünk, általunk is működik.
Kívánom, hogy kísérje áldás az útján, hogy valóra tudja váltani, amiért útra kelt, mindig legyen mellette társ, akire számíthat, és soha ne érezze azt, hogy mindaz amiért vállalta hogy alászáll a sűrűség sokszor fájdalmas homályába, hiába való volt!
Megszületett az unokám, és ez különleges, eddig nem tapasztalt érzés. Tőlem független és mégis belőlem is sarjadó. Része egy folyamatnak, aminek én is a része vagyok.
Itt van ez a kelta életfa:
Mennyi mindent jelent!
Menj végig az alsó egységet jelentő vonalon és lásd, hogy fonódik össze a felső egységgel! Vagy kezd el felülről és azon menj végig!
Így fonódnak össze, így szövik át, egészítik ki egymást az alkotórészek: a régi és az új nemzedék, az égi és a földi, a fizikai és a szellemi síkok. Minden egy egységet alkot, részekre bontani lehetetlen, életellenes. Csak együtt működik. Kettősség, hármasság, spirál és ki tudja még mennyi rejtett szimbólum rejtőzik ebben az életfában?
Az ősi tanítások azt mondják, hogy hetedíziglen hat a családi karma. Napjainkban a lélekkel foglalkozó szakemberek már ráébredtek, hogy a DNS-en, - mint egy mágnesszalagon - magunkban hordozzuk elődeink tapasztalatait, traumáit, öntudatlanul újra játsszuk a megoldatlan élethelyzeteket, úgy reagáljuk le, ahogy az addig megélt tapasztalatok szerint a legjobbnak tűnik. Lényegében nem számít, hogy a nagyanyám fájdalmas tapasztalatát nem is ismerem, mégis úgy járok el, ahogy ő tenné hasonló esetben. Ezért fontos ismerni a családunk történetét, ezért fontos felismerni és feloldani minden traumát, hogy ne hagyjuk megoldatlanul az utódainkra. Felelősek vagyunk a jelenünkért és a múltunkért is a utánunk jövő nemzedéknek, gyermekeinknek és unokáinknak.
Jövő pedig van! Gyermekek jönnek ebbe a világba, most már egyre többen
Ők már tudják, hogy érdemes!
Ó! :) Isten hozta a Kis Jövevényt! :) Gratulálok mindannyiótoknak és hasonló szépeket s jókat kívánok Kispöttynek, mint amiket Te is!
VálaszTörlésÉs nagyon így látom én is. A sorsunk nem pusztán egyéni élettörténet... (Épp most olvasom többedszer a Farkasokkal futó asszonyokat. Minden nőnek el kéne olvasnia.)
Köszönöm, Duende! :) Érdekes ráébredni, hogy mit honnan hozhatunk, és az is érdekes, hogy hogyan oldódik fel már magától a felismeréstől a probléma. A könyvet remélem, majd elolvasom én is!
VálaszTörlésGratulálok! És milyen jó a kis jövevénynek, hogy a "mama" a lényeget is látja, nem csak a lényegtelen mellett nyüzsög, buzgólkodik, ami ilyenkor szokás a szülők részéről is.
VálaszTörlésEnnél több nem adható egy újszülöttnek!
Érdekes, hogy épp ezt írod! Miután megírtam, eltűnődtem rajta, hogy normális ez, hogy én így okoskodok, ahelyett, hogy euforikus lennék? Nem tudom, hogy jó-e neki... Mindenesetre én már csak ilyen vagyok. Tőlem ezt kapja, az meg az ő döntése lesz, hogy igényt tart-e rá. Végül is a gyerekeim is néznek rám időnként furcsán, de azért tudom, hogy szeretnek! :)))
TörlésKöszönöm, Marianna! :)