Vagyok, aki vagyok, aki magamban hordozom a vérvonalam által megélt, és megoldás nélkül itt hagyott sorsfeladatokat. Ehhez hozzáadódik nagyobb családom: a népem, és még nagyobb családom: az emberiség, hiszen mindezeknek is egyidejűleg része vagyok.
Nincs kinek megfelelnem, kinek számot adnom magamon kívül, hiszen énbennem dől el minden.
Nincs kinek megfelelnem, kinek számot adnom magamon kívül, hiszen énbennem dől el minden.
Amit magamban feloldok, és elengedek, annak terheit nem hagyom az utódaimra.
Amit nem sikerül, azt úgy engedem el, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.
Nincs miért szégyenkezni, nincs kinek hazudni
Nincs is rá idő.
Csak a most van, a teljes megélés öröme: van, ami van.
Erőt ad, amit irsz, jó ebben elmerülni. Mégsem elég az erő ahhoz, hogy változtassak. Én mindig számot akarok adni magamról, mindig úgy érzem, hogy eredményt kell felmutatnom.
VálaszTörlésA változás már a részed. A gondolat először csak megérint, aztán láthatatlan finom gyökereket ereszt, majd lassan növekedni kezd. Olyan ez, mint a növény és a szikla. Ami szilárdnak és öröknek tűnik, az lassan darabokra hull. :)
VálaszTörlésAz pedig nem baj, ha figyeled magad, hogy éppen hol tartasz. Kérdés csak az, mi az, amit "eredmény"-nek tartasz?
Örülök, ha úgy érzed, hogy bármiben is a segítségedre vagyok. Amiről írok, számomra is egy folyamat része. A változás folyamatáé. :)