Búcsú ÖNSAJNÁLAT-tól

http://fineartamerica.com/profiles/william-h-ravell-iii.html

ÖNSAJNÁLAT  nevű mentőcsónakom már középiskolás koromban végzetes léket kapott. Jótanuló, szorgalmas osztálytársnőm sírva fakadt a tábla mellett, mert nem sikerült a felelete. Szépemlékű matek tanárom erre azt találta mondani: "Na, most aztán sajnáld magad! Úgysem sajnál senki úgy, mint te magadat!"

A hallottak igazsága engem is szíven ütött, mivel gyakran játszottam azt, hogy engem mindenki csak bánt, engem senki sem szeret, én pedig szegény, kiszolgáltatott, tehetetlen áldozata vagyok a világnak, meg a körülöttem élőknek. Egészen addig ez egy jó játék volt. Önfeledten bele lehetett feledkezni, jókat lehetett bőgni, meg hasonlók. Attól kezdve minden megváltozott.

Valahányszor az illúzió vizeire kívántam szállni a túlélésem érdekében ÖNSAJNÁLAT-tal, alig távolodtam el a Valóság partjaitól, mint az Úr Hangja kezdett zengeni a tudatomban:

"Na, most aztán sajnáld magad!..."

Az egész játék el lett rontva.

Örökre...

Köszönöm, Tanár Úr!